A történet ott indul, hogy péntek este felmentem a facebookra kiderült, Péter a volt barátnőjével ment ki Svédországba. Írtam neki egy smst, persze nem válaszolt, aznap este kb. 6-7 db-t vettem be a homeopátiás altató-nyugtatómból. 2 órát aludtam, másnap vizsga (4es lett!!!). hazajöttem és Annamariról kiderült mégsem ér rá Belfesztre.
Anna és magam miatt is muszáj volt kimennem ColorStarra, ahol egy régi EPONA-s csajjal, Lillával futottam, össze és beszélgettem, most először (é s valószínű utoljára) áltam hátul koncerjükön. Péterfy Borira befutott Kata és Kriszti is, közben Péter is hazaért a svéd útról, de nem tudtunk beszélni. Kata egyik haverjánál kötöttünk ki Tokaji Aszúra, a srácról kiderült halottszállító, ők 10kor átmentek Katához "cigizni" és haza a kis hörimhez.
A tudat, hogy itthon a rohadék kicsit megnyugatott meg a Kriszti egyik barátnőjétől kapott cigi. a rosé borral és a jó zenével. Másnap este akartam megbeszélni, de persze apa úgy jött fel, hogy sztornó a randinak és a HÉVen nem hallottam semmit a zajtól. Apa felrakta a cuccokat, én pedig Péter hívására várva szálltam vissza, farmer, top, ballerina, frissen mosott nem száríott kócós haj, zéró smink, napszemcsi, vadalma vigyor.
A Margit hídnál Andres totál hasonmása szál fel, akit leszólítottam és kiderült balatoni vitorlázásról jön. Munkáról és suliról dumálva kiderült egy megállónál szállunk le, a szomszéd utcában lakik bár még sose láttam. Búcsúzáskor bemutatkozik, Dani, megkérdem a vezetéknevét facebookra, kiderült U23as kajak versenyző volt, mellette ausztrál ösztöndíj, mint környezetvédelmi mérnök.
Azóta visszaigazolt, de nem írt vissza...
Péterrel hétfőn kiabáltunk, veszekedtünk. A nőről nem beszélt semmit és hozott egy gyönyörű könyvet, a JEmen melletti Szokotra szigetről, mert sokat néztem róla képeket. én persze ezt, lelkifúrdalás ajándéknak interpretáltam. Hülyéskedtünk a kocsiban, majd búzasör egy kocsmában és a sör után felhoztam a témát, meglehetősen alpári stílusban ("Az exed mi a faszt keresett ott? Remélem jót dugtatok!") Erre kiakadt, végre elmondta a véleményét a szülinapi dologgal kapcsolatban is, majd arra, hogy erre neki nincs szüksége. Nekem sem, úgyhogy, egy darabig ne találkozzunk. Hát így még kikísért, elmondtam a könyves dolgot, erre ez a közel 2méter magas férfi kishíján sírva fakadt, nem bírtam ki és megöleltem. Majdnem kézenfogva mentünk a kocsiig (benn volt a táskám), de elhúztam a kezem. Megkérdezte elvihet e valahová, nemet mondtam és a Waterfrontra kóvályogtam az utcákon, aztán vettem egy fülcsit a Művészmoziban és spanyol.
Óra után Péter még írt, hogy a Daim ott maradt a kocsiban, írtam, majd máskor.
Napközben mosolygok, de álla kupi, cigizem és vásárlok, teljes a káosz, nem tudom ezek után merjek-e bízni benn, érdemes e folytatni ezt a kapcsolatot.
Nekem ennyi idő után már kéne valami szorosabb kötelék, ő viszont elvan így is és ezt gerjeszti a feszültséget.
Reggel még a csillagvizsgáló előtt az utolsó perceit elcsíptem a Vénusz tranzitnak,
Bergics Balázs pécsi fotója a kedvenc a jelenségről, utolsó előttit láttam még pont:
