versatile

Sik mindenről szeretnék írni.

Igazából kívülről nézve nen történik semmi, apránkáént peregnek le egyenként a napok homokszemcséi de belül már elindult valami. Andres is érezte még ősszel, a Jóskönyv is többször adott ki Változást, illetve   a Forradalom jeláét is többször megkaptem mostanág.

Iszonyat hiányzik az egyetem. A spontanitás, a nevetés, a borozós esték. Akár an Andrássyn.
Múltkor egy nap lementem a Duna partra. A Deákon szálltam le a metrón, könyvért indultam de előbb bemnetem a Szervita téri kis templomba. Pnt nyitva volt. A közelgő telihold és aködről Coelho a Piedra folyó partján ültem és sírtam jutott eszembe, jól esett a templőm hűvöse, nyugidt csendje a kő és a nedves öreg fa illatának összemosódása a hidegben,  a szentelt víz apró sós cseppjei homlokom,. Gyorsan elmomrmoltam egy imát, megvettem a könyvet majd lementem a partra nézni "hogy úszika dinnyehéj". " Két fiatal lánnyal beszélgettem és ismét erősödött az utazás , a külföldre menés érzete.

Közben kiolvastam a Hamis gyönyört (el lehet ítélni érte), stílusa ponyva regény, közhelyek tömkelegével dobálózik az írónő, a téma elgondolkodtató. Megéri el felaldozni MINDENT a pénzért?
Ők nem thaiföldi, indiai, kínai vagy más kelet(esetleg balkáni) lányok akiket eladnak prostituáltnak és nincs választásuk. Ők választoták.

A téma után eszembe jutott az az Egy gésa emlékiratai (szerintem nagyon szép film), őt vettem meg angol nyelvű könyvalakban. A stílusa kellemes, a sok japán kifejezés egy európainak idegen ,mégis összességében kellemes olvasmány. a cím ötlete is innét "Water never waits. Water is the most vrsatile elements of all-" Véltozó, változékony de beleszeretettema szóba. Akár egy szalag a kecsesen mozgó tornász/táncos körül. Könnyed, simulékony.

Közben írogatok, verset a téma az mikor nem tudok aludni mert ritkaság ha nem forgódok. Persze 7kor alig bírok felkelni. A hangulatot próbálom kicsit pop-jazzes könnyed dal hangrásra venni, ilyen érzetet adni, majd meglátjuk.

Közben van valaki. Sokáig próbáltam magamban is elnyomni, csak barátként gondolni rá, de mivel nem sok férfi van mostanság körülöttem, napról napra többet rzek iránta. Szerintem fölösleges leírnom kiről van szó, nehéz nem rá gondolnom.
Sajnos nem tudom ő mit érze mit szeretne. Jó lenne végre munka után civilben kettesben találkozni.

Remélem a víz elhozza.

Ma felmentem  a http://www.quotationspage.com-ra/. Random és az első két idézet nagyon megragadott, velük zárok.

Change is the process by which the future invades our lives.



Alvin Toffler
ˇ~*~*~*~*~*~*~*~*~*~~*~*~*
Most people are other people. Their thoughts are someone else's opinions, their lives a mimicry, their passions a quotation.



Oscar Wilde

félkész

még rég kezdtem, de nem fogom befejezni. Petinek mutattam meg, aki leszólta. Dacból továbbírtam, de vége nincs. Sejthető,, ugrott volna az alteregóm.

Én úgysem merek.

Se ugrani, se lépni. Ki el innét. Közgázra menni.
Nálam aez a félelem.

FÉLEK!!!!!!!!!!!!!!!!


Margit híd, 2010

Talpam a híd keskeny sínként fut a végtelebe
A város halovány narancsos fényei megannyi
Vigyorgó töklámpásként imbolyognak
A Duna kósza szalagja felett
Torz vigyorba csavarodott arcukkal
Testtelen szirénként csalogatják
A szentjánosbogárként keringő embereket.






Húsom puha sütőtök bélként
Kavarog üres héjként
Imbolygó testemben
Egyre mélyebbre süllyedek
A pókhálóként körülölelő penészben.






A reggeli nap vöröslő aranyában
Tündöklő porkávé néhány kósza darabkája
Egy letűnt kor homokszemcséiként
Kavarog a hídpillér-hideg éjjeli szélben.
Csábít az ezüstös holdsugár könnyed párája
Hívogat a hűvös víz hópehely simasága.



Arcunk egybeolvadt a ragyogó fényben
Hajam napsugarai csillogtak ujjaid ablakrácsa közt
Lépteid még visszhangoznak a templom-hűvös kövön.
A nyár aranyló roppanó, lédús őszibarack ízével
Tovatűnt mosolyod cigarettafüstös bohémsága
Elillant arcod könnyed rosé bor finomsága




Margaret bridge

 Under my feet I feel the slim edge of the bridge
Cold railways running to the infinite.
The mild orange-coloured lights of city
Are swagging as giggling jack o’ laterns
Above the maundering scarf of the Danube.
They are luring roaming firefly- people
With their faces distortioned into grin
Likke bodiless syren figures.




My soft pumpkin flesh is swirling
In my sweeting empty peel body
I am sinking deeper and deeper
Inside the embracing spiderweb- mould.


A few drops of the morning instant coffee
Shining in the copper light of the morning sun
Are lingering in the bridge pillar-cold nigh wind
As small grains of sand of a past epoch.
The moonlight’s ethereal vapour is tempting
The snowflake smooth water is seducing me.


Our faces melted in the brilliant light
My hair’s sunbreams were shining
Among your fingers’ window bars
Your steps echoed on the church-cold floor.




Your face’s rose wine freshness,
Cigarette smoke bohemianism
Have both disappeared with
The juicy peach taste summer

Photos by Rápóti-Fekete Balázs (Kefet) and Vida Krisztina.
Please do not copy them. Thank you.

crows

a legtöbbekkel ellentétben én nem félek a varjaktól, szeretem őket.
kicsit viccesek esetlenek a földön járva, nagy szárnyaikkak és lábaikkal, komikusak mint baudelaire albatrosza. hasonlók is csak feketében.
ami neem nekem a halál.
a régi lázadós rocker kor, az éjszaka, a titok, örök nő.

és egy jó kép, ismét i m loving it...
és véégre van mobilnetem, pesten ííírok...
addig is éljen a vénusz éve:))