Vihar

Szoknyám megvadult szélforgóként

Pörög a viharos szélben

A Duna gyűrött lepedője fodrozódik

A felhők tükrében.

Pipacsvirágok apró sebekként

Virágoznak lábamon

Gyenge idegszálak, zsenge indák

Finoman kúsznak nyakamon

Ujjaid apró vízerekként futottak le

Combon lágyan lejtő partján

Alkonyatai napfény vállad

Ívét vázolta szobám falára

Villám fénye csillan combom partjain

Esőcseppek apró szegekként

Verik egyre mélyebben a sárba lábaim

Kiáltásom fodrozódik a Duna tükrén.

My skirt is whirling as a pin-wheel

In the strong wind before storm

The Danube ’s creasy sheet

Wrinkles in the mirror od clouds.

Small wounds as poppy flowers

Are blooming on my leg

Fragile nerve  filaments, soft tendrils

Are creeping slowly on my neck.

Your fingers as water vein were  running down

On my thigh’s gently sloping sides

Twilight sunlight outlined

Xour shoulder’s  curve to the wall of my room

Lightning suddenly sparkled ont he shore of thighs

Tiny raindrops as small pins

Are beaing t my legs deeper and deeper in the mud

My cry curles on the of the Danube’s mirror.

félkész

még rég kezdtem, de nem fogom befejezni. Petinek mutattam meg, aki leszólta. Dacból továbbírtam, de vége nincs. Sejthető,, ugrott volna az alteregóm.

Én úgysem merek.

Se ugrani, se lépni. Ki el innét. Közgázra menni.
Nálam aez a félelem.

FÉLEK!!!!!!!!!!!!!!!!


Margit híd, 2010

Talpam a híd keskeny sínként fut a végtelebe
A város halovány narancsos fényei megannyi
Vigyorgó töklámpásként imbolyognak
A Duna kósza szalagja felett
Torz vigyorba csavarodott arcukkal
Testtelen szirénként csalogatják
A szentjánosbogárként keringő embereket.






Húsom puha sütőtök bélként
Kavarog üres héjként
Imbolygó testemben
Egyre mélyebbre süllyedek
A pókhálóként körülölelő penészben.






A reggeli nap vöröslő aranyában
Tündöklő porkávé néhány kósza darabkája
Egy letűnt kor homokszemcséiként
Kavarog a hídpillér-hideg éjjeli szélben.
Csábít az ezüstös holdsugár könnyed párája
Hívogat a hűvös víz hópehely simasága.



Arcunk egybeolvadt a ragyogó fényben
Hajam napsugarai csillogtak ujjaid ablakrácsa közt
Lépteid még visszhangoznak a templom-hűvös kövön.
A nyár aranyló roppanó, lédús őszibarack ízével
Tovatűnt mosolyod cigarettafüstös bohémsága
Elillant arcod könnyed rosé bor finomsága




Margaret bridge

 Under my feet I feel the slim edge of the bridge
Cold railways running to the infinite.
The mild orange-coloured lights of city
Are swagging as giggling jack o’ laterns
Above the maundering scarf of the Danube.
They are luring roaming firefly- people
With their faces distortioned into grin
Likke bodiless syren figures.




My soft pumpkin flesh is swirling
In my sweeting empty peel body
I am sinking deeper and deeper
Inside the embracing spiderweb- mould.


A few drops of the morning instant coffee
Shining in the copper light of the morning sun
Are lingering in the bridge pillar-cold nigh wind
As small grains of sand of a past epoch.
The moonlight’s ethereal vapour is tempting
The snowflake smooth water is seducing me.


Our faces melted in the brilliant light
My hair’s sunbreams were shining
Among your fingers’ window bars
Your steps echoed on the church-cold floor.




Your face’s rose wine freshness,
Cigarette smoke bohemianism
Have both disappeared with
The juicy peach taste summer

Photos by Rápóti-Fekete Balázs (Kefet) and Vida Krisztina.
Please do not copy them. Thank you.