Szerpentin tánc

 

Kérlek, ölelj át.

Víztükröddel hasíts belém.

Fejtsd le rólam a félelmeim:

Szalagként tekeredjenek,

Kígyózva hulljanak le

Olvadjanak bele

Napsugár- örvényeidbe.

 

Ölelj szorosabban.

Hallod?

Évgyűrűk lüktetnek

Földszagú cékla szívemben

Régóta bennem élsz

Növekszel sejtjeimmel

Fényed felé fordulok

Forgásunkban feloldódom.

 

Vihar

Szoknyám megvadult szélforgóként

Pörög a viharos szélben

A Duna gyűrött lepedője fodrozódik

A felhők tükrében.

Pipacsvirágok apró sebekként

Virágoznak lábamon

Gyenge idegszálak, zsenge indák

Finoman kúsznak nyakamon

Ujjaid apró vízerekként futottak le

Combon lágyan lejtő partján

Alkonyatai napfény vállad

Ívét vázolta szobám falára

Villám fénye csillan combom partjain

Esőcseppek apró szegekként

Verik egyre mélyebben a sárba lábaim

Kiáltásom fodrozódik a Duna tükrén.

My skirt is whirling as a pin-wheel

In the strong wind before storm

The Danube ’s creasy sheet

Wrinkles in the mirror od clouds.

Small wounds as poppy flowers

Are blooming on my leg

Fragile nerve  filaments, soft tendrils

Are creeping slowly on my neck.

Your fingers as water vein were  running down

On my thigh’s gently sloping sides

Twilight sunlight outlined

Xour shoulder’s  curve to the wall of my room

Lightning suddenly sparkled ont he shore of thighs

Tiny raindrops as small pins

Are beaing t my legs deeper and deeper in the mud

My cry curles on the of the Danube’s mirror.

a few lines

A lecsöppent pezsgő helyét karmolom combomon

Illatod lábnyomait kutatom a falakon

A telihold lágyan lecsorog az ablakon

Sóhajod visszhangja koccan az üres poharakon

A széttört üvegdarabok, mint kihullott fogak

Apró gyöngyök gurulnak a víz-sima kőlapon

Nevetésed ragyog rám a milliónyi szilánkból

Ajkad puha íve felsejlik meztelen vállamon

I am scratching the dropped champagne’s place on my tight

Searching for your perfume’s footprints on the wall

The fall moon is softly flowing down the window

Your moan’s echo is tapping the empty glasses

The pieces of the broken glass plate like fallen teeth,

Small pearls are rolling on the water-smooth tiles

Your laugh shines for me from the million shards

Your lips’ mellow arch looms on my shoulder, naked.

számvetés és szerelem a la 2011

Talán eljött az ideje, hogy végre megosszam a világgal is, amit már lassan egy hónapja érzek idebenn: SZERELMES VAGYOK!!!


Azért most, mert épp most estem haza egy csodálatos Palya Bea Lajkó Félix koncertről és Félix elementáris, lélek legmélyére hatoló, zsigereket táncoltató, húzó-tépő-felkavaró, ősi, vad, szenvedélyes zenéje teljesen megőrjített!


Akkor lássuk 2011 legjobb dolgait,:
*végre eljutottam a két európai városba, ahova legjobban szerettem volna: Párizs és Barcelona, és Detti barátnőm is meglátogattam Grazban, majd Ljubjanat is megnéztem.
*Kisebb szünetek után újra együtt lesz Szilveszterkor a Szellemszállásos társaság.
* jó barátságba keveredtem a nálam 5 évvel idősebb Vera kolléganőmmel
* hosszas küzdelem után felvettek Masterra, igaz nem azt kaptam, amit szerettem volna


A mélypontok sem maradhatnak el: februárban a "nagy összeveszés" Annamarival, nyári gubanc, a hideg esős magányos július, a hideg és vacogás VOLT-on, a szeptemberi első hét, a vizsgafelvétel gyötrelmei, a BGF-es negativitás, színtelenség és a lányok sótlan arca.


Mindezek ellenére megszakításokkal, de érzem a HARMÓNIÁT, hogy megtaláltam önmagam. Annyi szerencsétlenkedés, küzdelem után, a Vénusz éve, végül elhozta, Akit kerestem.
Igaz már az év vége felé, szeptember közepe tájt mosolygott rám, de végre itt van velem:):)
Néhány dologban hasonlít az utóbbi néhány évemet meghatározó északira például ugyanúgy világít a kék szeme, de mégis más és mégis csodás. Jelenleg a Világ legmázlistább lányának érzem magam, hogy Ő engem választott, velem találkozgat, engem hív fel munka után és hozzám jön először az új autójával.
Bár több, mint 20 év van köztünk, megvan az egy rugó, a mágnes, a tűz, a vágy, a SZABADSÁG. Egyikünk sem korlátozza a másikat. Elengedem, mert tudom, hogy visszajön. Elenged, mert tudja, hogy visszajövök.


Nem akar megváltoztatni. Nem akar formálni. Elfogad, ahogy vagyok. Tudja, hogy alakul, még formálódunk. csiszolódunk egymáshoz.


Végre BOLDOG vagyok, egy-két apró "balesetet" (fősuli) leszámítva, harmóniában a önmagammal és a világgal. SZERETEM!!!!!!!!! ( és érzem az érzés nem teljesen viszonzatlan, bár Ő nem mondja ki nyíltan. De tudom, hogy figyel rám és törődik velem, a kezem cirógatja, mikor herpesz miatt nem tud megcsókolni, azt a rádiót teszi be, amit szeretek és felhív, milyen lett a vizsgám.).


Végre, megkaptam, amire a legjobban vágytam, egy Társat és bár lehet nem örökre szól, én élvezek minden egyes pillanatot, amit VELE tölthetek:)


ps. folyik a cukorszirup, de nem tehetek róla, rózsaszín a szemüveg és tele ettem magam marcipános szaloncukorral:)))

November (temporary title)

VÉGRE EGY VERS! (bár még képlékeny:))

Éjjeli lámpák narancsos fénycseppjei koppannak

Cipőm sarka ütemesen felel ritmusára

Megfakult fényképek úsznak a kávéillat homályában

Arcod körvonala remeg az eső könnyed párájában

Emlékeim egyenként hullnak

Pupillád sós vizű tócsájába

Koncentrikus köröket alkotnak

Régmúlt idők gyűrűző visszhangjaival

Szempilláim seprik az esőfellegeket

Tovaillanó nevetések kékre festik a szürke eget

Levelek megannyi apró gyöngyként gurulnak

A novemberi szél hideg lavinájában

Illatod lágy holdfényként ragyog bőrömön

Orrod hegyét érzem hidegtől kipirult orromon

Csókod íze lassan elgurul az esővel

Forralt bor mézétől ragadó ajkamról.

Night-lamps orange lighdrops are pebbleing

My boot’s heel are responding to its rythym

Faded Photos are swimming in coffee perfume’ s shades

Your faces’s  contours are trembling int he rain’s soft steam.

My meories are falling one by one

To your pupil’s salt-watered puddle

Making concentrical circles

With ancient times rippling echoes.

My eyelashes are blooming the rain clouds

Lingering laughts paint the grey sky into blue

Leaves are rolling down as thousand little pearls

In the november rain cold avalanche.

Your perfume lights my skin as sof moonlight

I can still feel the tip of your nose of mine

Your kisses’ taste slowly runs away with the rain

From my lips sticky from sweet mulled wine.

falling away

„We danced on the floor
In my empty house
Winning sudden love” /colorStar/

Falling away


Pebble-cold raindrops are pattering
On my tear.-steam face
Hauling behind their shining trace
Like an aeroplane carves into the sky.

Picked promise-petals
Are lingering in the air
In my hair I smell the bitter perfume
Of a red, stolen geranium-head
.
While dancing tango we breathed in
The intoxication of the huge lily–like crystal chandelier
You were kissing me for a slow melody
With the taste of cigarette and sour red wine.

You caressed my star-pale
Body’s shivering skyline
With your full-moon magnetic green eyes
Slowly let fall my top’s delicate strap.

Small raindrops were dancing
For your wrought-iron bed frame’s rhythm
While me as curious seawater of the shore
Kept tasting your shiny, smooth cinnamon-skin.

Iron-cold raindrops are pattering
To my eyelashes, trembling from tears
Flowing down like shooting stars
On my clothes: wet, cold and sticky

brainstorming

agyvihar:)

furcsa nyelv néha az angol..... :)

nos akkor néhány vázlatpont egy pest autóút előtt az ötleteimről:

zuhanás: vasile fahéjszín, végtelenül selymes finom , puha bőre és a zuhanás, zuhogó eső, fruzsi vizes haja...
elmúlás

in the rain, in the rain, in the rain:

novella: a piros szoknyás lányról (girl with a red skirt) és benne lesz a szemüveges srác (boy with glasses) meg az Andrássy úti csodaház, de sajna történet koncepcióm nincs még:(
a lány karaktere Virginia Woolf: A hullámok Jenny-jéhez hasonló, a fiúé képlékeny:)

c'est tout:)

Radnóti Miklós-Szerelmi ciklus

" Szakítottunk...


Te véresre csókoltad a számat és lihegve kértél, hogy maradjak.

Nem maradok.
Menj be szépen, én meg elindulok a mérföldek között a sárban.

Mit nézel?
A hófehér éjek után ugye könnyező, foltos olvadás szakad.
Hallod?
A vézna fákban a nyarat siratják most korhadt, téli szentek.
Ne sírj.
A könnytől csupa piros lesz a szemed és nem bírom folytatni, ha könnyezel.
Hallod-e?
Szél szánkázik zúgva a dombokon és itt teelőtted fodros a sár.
Megértettél?
Sár-Sár és Gyűlölet van az alján minden csillogó, nagy szerelemnek


Most menj.


Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek és ezért most itt hagylak az úton.
Kedvesem.
Nagyon, nagyon szerettelek és hogyha találkozunk, talán újra kezdem...

Menj már."

before sunrise

Köszönetem Annának aki megismertette velem ezt a remekművet:)

Beszélni nehéz róla, mert igazából nem történik semmi izgalmas a racionális világ számára, mégis lelkileg rengeteg rengeteg mondanivalót, érzést, világokat hordoz magában ez a másfél óra.

Újra és újra belenézek a kockákba, átélem a VARÁZSLATOT ,amit kicsiben talán én is megéltem, engedtem el számomra fontos embereket /Ádám, Peti/, ismerkedtem meg jóképűm, vonzó külföldiekkel /Andres, Federíco/, adtam meg magam néhány órás-napos ismerettség után..

sokat tanakodtam melyik az a mondat, idézet ami kifejezhetné a filmet, de valahogy papíron leírva már üresnek tűntek a szavak ezért esett a versre a választásom,mert ő magában is egy CSODA:

Desilusion angel

Daydream delusion, limousine eyelash

Oh baby with your pretty face

Drop a tear in my wineglass

Look at those big eyes

See what you mean to me

Sweet-cakes and milkshakes

I'm a delusion angel

I'm a fantasy parade

I want you to know what I think

Don't want you to guess anymore

You have no idea where I came from

We have no idea where we're going

Lodged in life

Like branches in a river

Flowing downstream

Caught in the current

I carry you

You'll carry me

That's how it could be

Don't you know me?

Don't you know me by now?

és a számomra annyira szép Evanescence szám a Before the dawn, a cím és atáéma v, a keserédes hangulat miatt meg mert nekem ez a szám Peti, akinek egy hét alatt sokkal többet adtam magamból, legbelülről mint másoknak évek alatt.

http://www.youtube.com/watch?v=mR2ADFKkO-I

flamenco

Egy délelőtt a Nők Lapját olvasgatva bukkantam egy flamenco táncosnő fotójára. Ragyogó vörös ruhája, rojtozott kendője, fekete hajzuhatag, kecses mozdulata másodpercek alatt magamra vonta figyelmét. A képleírás is magáért beszélt: „a flamenco, olyan mint a pszichológia Rorschach tesztje, mindenki mást lát benne.” Nekem maga a SZERELEM, a SZENVEDÉLY, a TŰZ mindegyik így csupa nagybetűvel. Maga az ÉLET, a feszítő, forrongó vágy Férfi és Nő között, az élet-halálra menő játék, harc kettőjük között… Feszültség, vágy, mégis harmónia a két test, a két lélek között.. Nekem a szerelem nem a rózsaszín cukormázzal leöntött hollywoodi filmek, hanem ez a fajta versengés, folyamatosan égő feszültség, forráspont, összehúzás eltávolodás, ritmus pergés… Maga a csoda, a mámor, a kiteljesedettség egy csipetnyi melankóliával megbolondítva…
Nem rózsaszín-fehér, hanem fekete és vörös, erőteljes, dinamikus, lüktető. Akár a vér, véres, vérre menő. Mégis játékos, kacér, izgató, csábító. Macska-egér. Bika torreádor. Férfi és nő. A férfi, ha kell lágy nőies, omló, finoman leplet lengető; a Nő ha kell aktív, kemény, férfias erőteljesen koppan a cipője sarka. Igen, nekem ez az ÉLET, a VÁGY, a 100 %on lobogás, indulatok, elégés, semmi középszerűség, semmi átlag. Néha talán kéne pihenni is persze, esőt nézni, gubbasztani, bújni, forró csokit szürcsölni, de spanyolországi utam előtt egyre-jobban és szeretném ezt az érzést megélni. Még sokkal, sokkal intenzívebben, mint egykor a VOLTon. Lobogni, izzani, forrongani, valakivel egybeoldódni, szétszakadni, vérezni, égni, égni, ELÉGNI

morning departure

The sun shines through the horizon.

In its vague rose, aquarelle-delicate

Opalescent darkish tree branches’

Veinlaces are outlining softly

I’m drawing the contours of frost-works

With my fingertips on the windows

Like at night in the vapour of the heat inside

You were carving your perfume’s turbulent flame

With your fingers on my ice-satin skin.

With your nails you’ve hollowed furrows

Into my thighs’ snow-whiteness

Your moans have permeated into

My hair’s sparkling, crabbing pulse.

The window’s coldness caresses my face.

In its mirror the trees’ nib are carving your face.

I just straighten my clothes.

My plane takes off.

Among the clouds I might hear your moan.

freedom

tegnap meditációról szóló előadáson voltam Detti barátnőmmel. Szó esett az elengedés tudományáról, a a "legyen meg a Te akaratod"-ról. az egó háttérbe szorításáról.

a szabad tiszta őszinte feltétel elvárás nélküli szeretetről.

a repülés a mámor a féktelenség a tisztaság a béke. el kell engedni, hogy repülhessek, az egó görcsös akarnok súlya nem engedi,hogy kitárjam szárnyaim. pedig tudom, érzem, hogy vannak, mégha nem is láthatók...

Detti nagy Depeche Mode rajongó és pnt az ő szövegük fejezi ki a legjobban ezt a csoda-érzést:

"and this is free love
no hidden catch, no strings attached
just free love"

Pursuit of happiness pt.2

I was at home, alone in my room, because my sister who I share my room with has gone to Eger to college. After a period of doing nothing and searching for my place- it was such a strange feeling that I have completely nothing to study now- I was listening to some music while looking at my pictures again and again.
The rhythm caught me, especially the track „What have you done” by Within Temptation, because of its melancholic bittersweet atmosphere, the magnificent voice of the singing woman, the lyrics reminding me of a piece of my life, an affair, a guy I am attached to quite strong emotionally, a night at Pécs…
Due to the fact, He is a dancer I started to move my body again- at the office the most time I am sitting, the same as while teaching and studying at home, the melody mesmerized me, I was whirling, smiling, I was under the effect, I was trying my wings, experiencing my edges…
My father came in-without knocking on the door- and started to shout because I have used his company internet connection (for about 2minutes) and haven’t I prepared my bed for sleeping.
Then I just began to cry, shout, I even threw some objects to him because of anger…
And this is the shortness of happiness I was talking about in my latest post.
When something seems to be good (I didn’t say perfect) it is sure that something else will happen that will spoil the pleasure.
Why should one stick to stupid daily routines? Why should one think logically, rationally about everything?
Why just one can not be simply happy, without any reason?

ballade pour une femme perdue(English)

Ballade pour une femme perdue

1.

I wanted to shine

Vividly like the fire.

Closed into glass

To flame radinatly

In the clearness of ice

.

I wish the if the teasing

nakedness of my flesh frayed

Its dazing sweetness burned to dust

Sparkled my hair’s fugitive light.

2.

No.

Plenty of flies infested

My fever-fervent body

They like buzzed me round like petit pests

Injecting under my skin their selfish dirt

Tasting me with their disgusting feelers

Stamping on me with their small legs

3.

My skin is lying marble-silkenly

In the burial-silence of snow,death clear.

Screeching ravens are flying around

My leaf likely fallen blood-drops,

My hair whose shine has burned out.

Just bend closer.

In my eyes’ fragile gem you may see

The aeroplane scratched skies.

flamenco English

finally I found it...

Flamenco

To Adam

Million petit poppyblossom-flames

Are dancing, swinging fluently

Their fireskirts are flitting softly in the wind

A pebble knocks in the wind's voice of guitar.

Heavy bell sounds.

The storm's obscure veil falls

Over the meadow writhing from rhytm.

Puts out their little, volatile fire

Cuts their grassleaf-delicate throat

With a steelcold lightning-knife

Million petit blooddrop-blossom

Fall softly on the ground

Their redwine tears

Roll in your glass.

Lorca

Lorca

Pipacsszirmú szenvedély
Viharszoknyás pörgő éj
Viháncoló sikolyok
Kapálódzó angyalok

Szeretők sorjában
Csillagfény ruhában
Napízű csókokkal
Ochóval, bókokkal
Viszik át a szerelmet a túlsó partra.

Voy contigo
Yo te quiero, Federico

trilogie

Trilógia
I.
Márványlapon halszívem
Hideg késsel felszelem
Kihűlt álmok
Csonkját boncolom
Fekete-fehér képek
Olvadt szagát
Ködszűrőn szitálom.
Lassan leomló házfalak
Havon szétmálló húscafat
Fémízű esőcseppek
Jeges martaléka

II.
Bőröm alá kúsztál
Csontjaimon felfutottál
Vérerekkel behálóztál
Zsigerekkel körbefontál.

Szivacsszívem vérét kinyomtad
Kékjégszilánkkal feldaraboltad
Tiszta hómezőn vérem kilocsoltad
A cafatokat jégcsapokra szúrtad.

Jégvér, hósár, szöghideg szív.
„Oly jó nem élni ? Örülsz ?”

III.


én
vagyok múltad fantomja
testnélküli ballonkabát
jégüres illata
szürke agysejtjeid
cseppfolyós állománya
ezüstfenyőleveleid
vonagló harmatja
álomlepkéid fagyos
üvegsíkú gyilkosa
földrehullott haj
szálaid összetörő
szegecselt szavak
megriadt áradata.

Örömöd napsugarát
iszom véred
izzó alkonyát
már nem én alkotom.
VÉGE!



Trilogie
My fishheart on marble side
I ‘m slicing up with cold knife.
Dissecting my cool grown
Ancient dreams’ stump,
Noir-blanc photos
Melted odour
I’m sifting
On filtermist.
Slowly pouring walls
Weathering meat on snow
Metaltasting raindrop’s
Glacial plunder

II.
You’ve crawled under my skin
Climbing upon my bones
Netting with blood streamlets
Spinning with your inwards

My spongeheart’s blood you’ve squeezed
Chopping up with blueice splints
Splintering my blood on pure snowfields
The pieces you have stuck on ice sticks.


III.
I am
your past’s phantom,
bodiless coat’s
iceempty smell,
your grey brain cells’
liquid substance,
your silver foil leaves’
squirming dewfall,
your dreambutterflies’
frigid glassplained murder,
your fallen hair’s pieces
clinched word’s
blenched stream.


I am drinking sunshine of your joy
Your blood’s flagrant nightfall
I do not create anymore.
THE END

emlék/mémoire

Emlék
Fekefe bársonyra hulló
Fehér szirompelyhek
Lágyan szertefoszló
Holdsugár szerelmem.

Késhideg éjszaka
Csókod omló volt, puha
Zsigeri ősfájdalom
Táncol húsos ajkamon.

Bíborbörtöne bújva
Csontod húsomba fúrva
Gyilkolsz, megölsz
Boncolsz, ölelsz.

Mémoire

White snowpetalfluffs
Falling on black velvet
My moon-ray love’s
Melting softly.

That night was knifecold
Your kiss was flowing, mellow
Visceral ancient dolour is
Dancing on my carnal lips.

Being hidden in vermilion prison
Your bones are drilled in my flesh
You kill me, murdering
Dissect, embarrassing

Hommage à V.B

Hommage à V.B


Vérben
Égve sárba
Fagyba tűzben
Okádva kiáltok:
Oh,emléked kósza íze
Oh, csókjaid fakó színe
Oh, Arcom téboly bíbora
Gyűlöllek te édes mostoha!
Lepkék omló himpora
Szoknyám ringó alkonya
Mikor Piaf flamencot
Üvölt: te részegen
Hullámzó vértől
Sebzett hajfonat
Gyilkold meg
Síromat.





Hommage à V.B

Burning
In blood frozen
In sludge I’m crying:
Oh, meandering taste of memories
Oh, your pale coloured kisses
Oh, my face crazes vermilion
I do hate you my sweet stepson!
Butterflies’ flowing farina
My skirt’s swinging nightfall
When Piaf’s howling
Flamenco: drunken
Waving wounded
Twist of hair please
Murder my
Grave.

fleur

Fleur

Nem jelentesz nekem semmit- mondtad
S én visszamentem MP3 magányomba
Ablakom halk morajlása
Fák sikongó búgása
Kavargott a járdaszélen
Testem a Bem-téren
Sóhajtotta végét és a zene
Lassan csúszott le csigaházam beleibe.

Városom zsibongó illata
Függönyök fehérlő szólama
Sziromfelhők fuvallata
És a szomorúfűz halála.

Hát hová tűnt emailjeid karcsú íve,
Rózsáid rég elporladt kéje?
Ne szólj semmit. Tudom.
Elfújtad pitypangom.


Fleur

You mean nothing to me-you said
And I went to my MP3 solitude back.
My window’s soft murmuring
Trees’ crowing ,whirring
Were swirling on the pavements
My body- on Bem square-
Was moaning its end
And the music slowly slipped
Down to my snail house’s therm.

My town’s obstreperous odour
Curtains’ whitening chorus
Whiff of bloompetalclouds ,
And the death of the willow.

So, where are your emails’ slender arches,
The mouldered pleasure of your roses?
Do not answer. I know.
You’ve blew away my dandelion.