fleur

Fleur

Nem jelentesz nekem semmit- mondtad
S én visszamentem MP3 magányomba
Ablakom halk morajlása
Fák sikongó búgása
Kavargott a járdaszélen
Testem a Bem-téren
Sóhajtotta végét és a zene
Lassan csúszott le csigaházam beleibe.

Városom zsibongó illata
Függönyök fehérlő szólama
Sziromfelhők fuvallata
És a szomorúfűz halála.

Hát hová tűnt emailjeid karcsú íve,
Rózsáid rég elporladt kéje?
Ne szólj semmit. Tudom.
Elfújtad pitypangom.


Fleur

You mean nothing to me-you said
And I went to my MP3 solitude back.
My window’s soft murmuring
Trees’ crowing ,whirring
Were swirling on the pavements
My body- on Bem square-
Was moaning its end
And the music slowly slipped
Down to my snail house’s therm.

My town’s obstreperous odour
Curtains’ whitening chorus
Whiff of bloompetalclouds ,
And the death of the willow.

So, where are your emails’ slender arches,
The mouldered pleasure of your roses?
Do not answer. I know.
You’ve blew away my dandelion.