Bea esküvője/ Bea's wedding

A filmbe illő lánykérés óta úgy érzem tartozom Beának, Nektek és főleg magamnak az esküvő beszámolójával.

Mivel egy másik barátnőm pont ma megy férjhez Indiában, fél után végre eleget teszek ennek.

Számomra a nyár talán legmeghatározóbb eseménye volt ez az esküvő és külön csoda, hogy mióta az Agórába járok, számos embert megismerhettem, aki akkor szintén ott volt és csak pár szót váltottunk vagy nem is vettük észre egymást.

Dávid tanítása azóta is sokszor visszatér és Denise-ről, Trey az amerikai lelkész feleségéről is kedves első emlék a rainbow cake.

Az esküvő teljesen olyen volt, mint maga a pár: laza, fiatal, felszabadult és vidám. A minimalista költségvetésből kihozott esküvő valóban nem a díszletekről hanem róluk szólt, amit lehet ismerősök és barátok oldottak meg, így egy családias-barátias igazi jóhangulatú, nyári rendezvény lett a végeredmény.
Bea és Balázs évek óta ismerik egymást, barátokból lettek szerelmesek, majd jegyesek. Mindkettőjük életében fontos szerepet játszik a vallás, a MEKDSZ (Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség) oszlopos tagjai, de emellett, közvetlen jópofa, mosolygós fiatalok.

Néhány szó az esküvőről: helyszínül az ELTE TTK melletti protestáns diákközpont temploma szolgált és az amerikaias baptista lazaság dominált, csak a lelkészeknek, illetve a pár szűk családtagjainak volt ültetőkártyája, a násznép többi része szabadon foglalhatott helyet a kis asztaloknál. A meghívót a környezetet tudatosság és a költségcsökkentés jegyében mailben küldték körbe. a Mivel a menyasszony nem szereti a vágott virágot, ezért az asztalokon krepp-papírból hajtogatott, gallyakra helyezett kis virágok voltak, csipkével díszített befőttes üvegekben. A folyosón volt egy nagyobb társuk, mellette kis kártyák, üzeneteket írni az ifjú párnak és bedobni. A menyasszonyi ruhát egy barátnő ismerős adta kölcsön, a koszorús lányok ruhája egy leértékelt H&M ruha volt egy fehér szaténszalaggal feldobva. (A koszorús kányok kb. hasonló magasak és alkatúak voltak.) A gyűrűket az őket összeadó magyar lelkész kisfia vitte, míg húga szórta a kis papírdíszeket- virágszirom helyett. A menüt a Golgota gyülekezet konyhájáról rendelték, a rainbow cake az amerikai lelkész feleségének remeke. (2 lelkész a magyar Dávid és az amerikai Tray vezette a szertartást.) A többi sütit a násznép hozta, az én kedvencem Alexa csajos cupcake-je volt A vallási szertartás után gumicukor nyereménnyel járó kvízek voltak, az esküvő lagzi nélkül 9 tájt zárult, így mi néhányan az Ötkertben fejeztük be az estét
. Íme egy-két kép:

És egy e-session kép, az én kedvencem: (és azt hiszem, Beáé is:) )

Görcsmentes. Free love.

La vie est belle!

Fél éve itthon vagyok.

Illetve már 8 hosszú hónapja.

És közel egy éve nem írtam.

Eleinte, nem tudtam mit.

Összesűrűsödtek a dolgok, nagyon sok mindent éltem ált nagyon rövid idő alatt. Évek történéseit néhány hét, néhány hónap alatt.

Voltak nagyon felemelő dolgok, de könnyek, düh, és tehetetlenség is. Rengeteg eső, vihar, emberek, szivárvány az Eiffel torony felett és közel 30 fokos napsütés.

Néhány kép a május-júniusról:

Aztán Budapest, államvizsga, napozás a macskákkal a belső udvaron és munkakeresés.

És július vége óta itt. Finance and accounting.

Most már ki merem mondani, hogy a kezdeti tanulósnak tűnő tréning szakasz kivételével, nem szerettem ezt a munkát igazán. Inkább megszoktam. Szeretem, hogy logikus és ok-okozati, de  kb. 90%-ban monoton és gépies. Ez pedig nem én vagyok a szangvinikus énemmel.

Viszont a fizetés része nagyon is csábító. Nem csak az, hogy sikerült visszatöltenem a kinn elugrott biztonsági tartalékom, hanem MEGENGEDHETEK magamnak dolgokat.

Ez az, amit kint megtanultam: megdolgoztam érte és megérdemlem.

Legyen szó egy testápolóról a Body Shopban, egy ruháról a Mangoban vagy a Promodban, vagy egy üveg szárított paradicsomról / egy kevés pesto-s brie sajtról.

La vie est belle! Az élet szép!

És habár mostanság ritka  viharos változás, megtanultam értékelni a hétvégék nyugalmát. A későn kelést és a narancslekváros croissant a kókusztejes kávéval, az őszi sétákat és hamarosan a tavasziakat Normafán, a szombat reggeli piacozást- Párizs óta egyszerűen imádom a piacokat: a színek, illatok és emberek kavalkádját, a halmokban álló friss gyümölcs és zöldségtömeget, és persze a megsimogatni való kutyákat.

A hazaérkezést és az elkészített étel okozta örömet:

Lehet felszínesnek tűnik, de ezek a dolgok nekem megszínesítik az életet. A francia mode de vie-t emleget, ebben szerintem benne van a Chanel féle „a stílus maga az ember:” egy jó zene, egy jó film, egy jó könyv, egy finom tea vagy egy tejszínhabos kávé, egy rosé a teraszon a barátokkal, színház, koncert, színek, illatok, nevetés.

És habár vannak harcok, meg küszködések a szabadidő, azért szabadidő, hogy ahogy és azokkal töltsd, aki és ami fontos, hogy feltöltő és ne lehúzó legyen.

November óta nekem az Agóra nevű társaság lett a vasárnapom meghatározó eleme, szeretem Dávid jól felépített, aktualizált és mégis közvetlen, ember közeli tanításait.

A feltétel nélküliséget, a megosztás örömét, az összetartozást és azt, hogy még az angolból is mindig van mit tanulni.

A közösség erejét, a gyerekek nevetését, a pokrócba burkolt kávét, a közös imádkozást, és Bea barátnőm humorát.

A KEKSZ-es karácsonyról pár kép:

Igen, hiányzik Párizs, a szívem egy darabja mindig is oda fog tartozni, hiányzik Rita és Kriszti, de elkeseredés helyett igyekszem a legtöbbet kihozni Budapestből és a munka miatti leszívást a lehető legjobban feltölteni a kevés időben,

És érzem, hogy a tavasszal pedig aktuális lesz az újabb ugrás, ha Isten is úgy akarja. J