Radnóti Miklós: A la recherche

Régi szelíd esték, ti is emlékké nemesedtek!

Költõkkel s fiatal feleségekkel koszorúzott

tündöklõ asztal, hova csúszol a múltak iszapján?

hol van az éj, amikor még vígan szürkebarátot

ittak a fürge barátok a szépszemü karcsu pohárból?

Verssorok úsztak a lámpák fénye körül, ragyogó zöld

jelzõk ringtak a metrum tajtékos taraján és

éltek a holtak s otthon voltak a foglyok, az eltünt

drága barátok, verseket írtak a rég elesettek,

szívükön Ukrajna, Hispánia, Flandria földje.

Voltak, akik fogukat csikorítva rohantak a tûzben,

s harcoltak, csak azért, mert ellene mitse tehettek,

s míg riadozva aludt körülöttük a század a mocskos

éj fedezéke alatt, a szobájuk járt az eszükben,

mely sziget és barlang volt nékik e társadalomban.

Volt, ahová lepecsételt marhakocsikban utaztak,

dermedten s fegyvertelen álltak az aknamezõkön,

s volt, ahová önként mentek, fegyverrel a kézben,

némán, mert tudták, az a harc, az az õ ügyük ott lenn, -

s most a szabadság angyala õrzi nagy álmuk az éjben.

S volt ahová ... mindegy. Hova tüntek a bölcs borozások?

szálltak a gyors behivók, szaporodtak a verstöredékek,

és szaporodtak a ráncok a szépmosolyú fiatal nõk

ajka körül s szeme alján; elnehezedtek a tündér-

léptü leányok a háboru hallgatag évei közben.

Hol van az éj, az a kocsma, a hársak alatt az az asztal?

és akik élnek még, hol vannak a harcra tiportak?

hangjuk hallja szivem, kezem õrzi kezük szoritását,

mûvük idézgetem és torzóik aránya kibomlik,

s mérem (néma fogoly), - jajjal teli Szerbia ormán.

Hol van az éj? az az éj már vissza se jõ soha többé,

mert ami volt, annak más távlatot ád a halál már. -

Ülnek az asztalnál, megbujnak a nõk mosolyában

és beleisznak majd a poharunkba, kik eltemetetlen,

távoli erdõkben s idegen legelõkön alusznak.

ballade pour une femme perdue(English)

Ballade pour une femme perdue

1.

I wanted to shine

Vividly like the fire.

Closed into glass

To flame radinatly

In the clearness of ice

.

I wish the if the teasing

nakedness of my flesh frayed

Its dazing sweetness burned to dust

Sparkled my hair’s fugitive light.

2.

No.

Plenty of flies infested

My fever-fervent body

They like buzzed me round like petit pests

Injecting under my skin their selfish dirt

Tasting me with their disgusting feelers

Stamping on me with their small legs

3.

My skin is lying marble-silkenly

In the burial-silence of snow,death clear.

Screeching ravens are flying around

My leaf likely fallen blood-drops,

My hair whose shine has burned out.

Just bend closer.

In my eyes’ fragile gem you may see

The aeroplane scratched skies.

my predator

You asked me to dance. Hauiling to you closer
With your sharp flashing, amber coup d’oeil
Slicking to me voloptously with your limber frame
Heaving your hand lusciuosly on your squirming chase
Luxuriating the petit bend
Pillows between my breasts.


You carved with mirrormordant knife
Under my blossompetal skin
My parfumedelicate flesh opened out slowly
Screwing, slicing up carefully
My lungs’ two mellow nerved leaves


Playing on my hearts’ violin
Songs, sauterne, frantic
Tearing the bow of my blood vessels
The pulsing, beating instrument
Screeched, squilled and trembled
Until the bowls were raptured
By her master’s voloptous vapours.

hajadon/femme sole

Hajadon
Lassan szétmállok az esőben
Ködszemcsékké foszlik testem
Pókhálóidegszálaim lehullnak,
Befutják a csuszamló földet
Rózsák apró tüskefogai tépik őket
Felettük gőzölgő sikolyok kergetőznek

Hamulelekek szállnak ki a kórházi kéményeken
Együtt erdőszagú hegyek felett repülnek
Áthatolnak könnyed hópaplanfellegeken
Fénylő ezüstmosolyú Holdanyára lelnek
Körbefonják puha páragyolcsokkal, leplekkel
Hogy ne lássa a kígyózó,halott hajtengert.

Feme sole
I feel I’ll melt in this soft grey killing rain of today
In petit mistpellets my body will disappear
My spiderweb-nervefilements will be falling,
Overgrowing the ground that is throwing
They’ll be torn by little sharp bristleteeth of roses
Above them steaming screams will be frisking

Ashsouls will descend from the hospital chimney
Together will fly above wood-perfumed mountains
Ploughing through ethereal snowblanketclouds
Finding the douce silver smiled Mother Moon
Covering her in mild, mellow vapourlints
To prevent her seeing their hair’s sea weaving, dying

trilogie

Trilógia
I.
Márványlapon halszívem
Hideg késsel felszelem
Kihűlt álmok
Csonkját boncolom
Fekete-fehér képek
Olvadt szagát
Ködszűrőn szitálom.
Lassan leomló házfalak
Havon szétmálló húscafat
Fémízű esőcseppek
Jeges martaléka

II.
Bőröm alá kúsztál
Csontjaimon felfutottál
Vérerekkel behálóztál
Zsigerekkel körbefontál.

Szivacsszívem vérét kinyomtad
Kékjégszilánkkal feldaraboltad
Tiszta hómezőn vérem kilocsoltad
A cafatokat jégcsapokra szúrtad.

Jégvér, hósár, szöghideg szív.
„Oly jó nem élni ? Örülsz ?”

III.


én
vagyok múltad fantomja
testnélküli ballonkabát
jégüres illata
szürke agysejtjeid
cseppfolyós állománya
ezüstfenyőleveleid
vonagló harmatja
álomlepkéid fagyos
üvegsíkú gyilkosa
földrehullott haj
szálaid összetörő
szegecselt szavak
megriadt áradata.

Örömöd napsugarát
iszom véred
izzó alkonyát
már nem én alkotom.
VÉGE!



Trilogie
My fishheart on marble side
I ‘m slicing up with cold knife.
Dissecting my cool grown
Ancient dreams’ stump,
Noir-blanc photos
Melted odour
I’m sifting
On filtermist.
Slowly pouring walls
Weathering meat on snow
Metaltasting raindrop’s
Glacial plunder

II.
You’ve crawled under my skin
Climbing upon my bones
Netting with blood streamlets
Spinning with your inwards

My spongeheart’s blood you’ve squeezed
Chopping up with blueice splints
Splintering my blood on pure snowfields
The pieces you have stuck on ice sticks.


III.
I am
your past’s phantom,
bodiless coat’s
iceempty smell,
your grey brain cells’
liquid substance,
your silver foil leaves’
squirming dewfall,
your dreambutterflies’
frigid glassplained murder,
your fallen hair’s pieces
clinched word’s
blenched stream.


I am drinking sunshine of your joy
Your blood’s flagrant nightfall
I do not create anymore.
THE END

ragadozóm;)

Táncba hívtál. Villogó borostyán
Tekintettedel magadhoz vontál
Ruganyos testeddel hozzám simultál
Kezedet kéjesen végighúztad a prédánKiélvezve a melleim közti kicsiny hajlást.

Tüköréles késsel sziromselyű bőröm alá metszettél
Parfümfinom húsom lassan tárult eléd
Tüdöm két lágy erezetű levelét
Lenyested, óvatosan felszelted

Szívem kecses hegedűjén
Őrült ,bordó dalokat játszottál
Vadul szagattad vérereim vonóját
Sivított, bőgött, reszketett
A pulzáló, dobogó hangszer
Míg vonóit nem tépte széjjel
Mestere élveteg, kínzó szeszélye.

elegy

Azúros vízcsobbanás
Ezüst hangú napfény szikrák
Kecses haltestemmel úszom
Az égtiszta kékség elsodor
A felszínen mellem íve felvillan
Tavirózsa szirma simítja bokám.

A part te mellett fogadsz.
Kezed fésüli fűzfaillatú hajam
Cirógatja meztelen derekam.
Apránként harapdálod
Habfehér halhúsom
Hajszálerei
Szálkafinoman véreznek
Fogaidtól.



Nyakam lüktető ütőerét
Tükörélesen kettéhasítod
Töviscsigolyáim egyenként
Lecsipkeded, levagdalod.


Szép lassan a tóba ejted őket
Körkörös nyomuk csobban a vízen.

~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

An azure splash on the water
Silver-voice sunshine sparkles
My charming fishbody is swimming
The sky-limpid blue sweeps away me
My breasts' curve gleams on the surfice
A waterlily's petal caresses my ancle.



It is you who recieve me on the bank
Your hand is combing my willow-perfumed hair
Caressing my mellow, naked hips.
You are biting me bit my bit
The capillarys of my foam-white flesh
Are bleeding fishbone-delicately
From your teeth.


My neck's pulsating artery
You cut across mirror-sharply
You are pinching off one by one
My trembling thorn-vertebrae.



You drop them in the water slowly
Their trace splashes concentricly.