Radnóti Miklós: A la recherche

Régi szelíd esték, ti is emlékké nemesedtek!

Költõkkel s fiatal feleségekkel koszorúzott

tündöklõ asztal, hova csúszol a múltak iszapján?

hol van az éj, amikor még vígan szürkebarátot

ittak a fürge barátok a szépszemü karcsu pohárból?

Verssorok úsztak a lámpák fénye körül, ragyogó zöld

jelzõk ringtak a metrum tajtékos taraján és

éltek a holtak s otthon voltak a foglyok, az eltünt

drága barátok, verseket írtak a rég elesettek,

szívükön Ukrajna, Hispánia, Flandria földje.

Voltak, akik fogukat csikorítva rohantak a tûzben,

s harcoltak, csak azért, mert ellene mitse tehettek,

s míg riadozva aludt körülöttük a század a mocskos

éj fedezéke alatt, a szobájuk járt az eszükben,

mely sziget és barlang volt nékik e társadalomban.

Volt, ahová lepecsételt marhakocsikban utaztak,

dermedten s fegyvertelen álltak az aknamezõkön,

s volt, ahová önként mentek, fegyverrel a kézben,

némán, mert tudták, az a harc, az az õ ügyük ott lenn, -

s most a szabadság angyala õrzi nagy álmuk az éjben.

S volt ahová ... mindegy. Hova tüntek a bölcs borozások?

szálltak a gyors behivók, szaporodtak a verstöredékek,

és szaporodtak a ráncok a szépmosolyú fiatal nõk

ajka körül s szeme alján; elnehezedtek a tündér-

léptü leányok a háboru hallgatag évei közben.

Hol van az éj, az a kocsma, a hársak alatt az az asztal?

és akik élnek még, hol vannak a harcra tiportak?

hangjuk hallja szivem, kezem õrzi kezük szoritását,

mûvük idézgetem és torzóik aránya kibomlik,

s mérem (néma fogoly), - jajjal teli Szerbia ormán.

Hol van az éj? az az éj már vissza se jõ soha többé,

mert ami volt, annak más távlatot ád a halál már. -

Ülnek az asztalnál, megbujnak a nõk mosolyában

és beleisznak majd a poharunkba, kik eltemetetlen,

távoli erdõkben s idegen legelõkön alusznak.

félkész

még rég kezdtem, de nem fogom befejezni. Petinek mutattam meg, aki leszólta. Dacból továbbírtam, de vége nincs. Sejthető,, ugrott volna az alteregóm.

Én úgysem merek.

Se ugrani, se lépni. Ki el innét. Közgázra menni.
Nálam aez a félelem.

FÉLEK!!!!!!!!!!!!!!!!


Margit híd, 2010

Talpam a híd keskeny sínként fut a végtelebe
A város halovány narancsos fényei megannyi
Vigyorgó töklámpásként imbolyognak
A Duna kósza szalagja felett
Torz vigyorba csavarodott arcukkal
Testtelen szirénként csalogatják
A szentjánosbogárként keringő embereket.






Húsom puha sütőtök bélként
Kavarog üres héjként
Imbolygó testemben
Egyre mélyebbre süllyedek
A pókhálóként körülölelő penészben.






A reggeli nap vöröslő aranyában
Tündöklő porkávé néhány kósza darabkája
Egy letűnt kor homokszemcséiként
Kavarog a hídpillér-hideg éjjeli szélben.
Csábít az ezüstös holdsugár könnyed párája
Hívogat a hűvös víz hópehely simasága.



Arcunk egybeolvadt a ragyogó fényben
Hajam napsugarai csillogtak ujjaid ablakrácsa közt
Lépteid még visszhangoznak a templom-hűvös kövön.
A nyár aranyló roppanó, lédús őszibarack ízével
Tovatűnt mosolyod cigarettafüstös bohémsága
Elillant arcod könnyed rosé bor finomsága




Margaret bridge

 Under my feet I feel the slim edge of the bridge
Cold railways running to the infinite.
The mild orange-coloured lights of city
Are swagging as giggling jack o’ laterns
Above the maundering scarf of the Danube.
They are luring roaming firefly- people
With their faces distortioned into grin
Likke bodiless syren figures.




My soft pumpkin flesh is swirling
In my sweeting empty peel body
I am sinking deeper and deeper
Inside the embracing spiderweb- mould.


A few drops of the morning instant coffee
Shining in the copper light of the morning sun
Are lingering in the bridge pillar-cold nigh wind
As small grains of sand of a past epoch.
The moonlight’s ethereal vapour is tempting
The snowflake smooth water is seducing me.


Our faces melted in the brilliant light
My hair’s sunbreams were shining
Among your fingers’ window bars
Your steps echoed on the church-cold floor.




Your face’s rose wine freshness,
Cigarette smoke bohemianism
Have both disappeared with
The juicy peach taste summer

Photos by Rápóti-Fekete Balázs (Kefet) and Vida Krisztina.
Please do not copy them. Thank you.

falling away

„We danced on the floor
In my empty house
Winning sudden love” /colorStar/

Falling away


Pebble-cold raindrops are pattering
On my tear.-steam face
Hauling behind their shining trace
Like an aeroplane carves into the sky.

Picked promise-petals
Are lingering in the air
In my hair I smell the bitter perfume
Of a red, stolen geranium-head
.
While dancing tango we breathed in
The intoxication of the huge lily–like crystal chandelier
You were kissing me for a slow melody
With the taste of cigarette and sour red wine.

You caressed my star-pale
Body’s shivering skyline
With your full-moon magnetic green eyes
Slowly let fall my top’s delicate strap.

Small raindrops were dancing
For your wrought-iron bed frame’s rhythm
While me as curious seawater of the shore
Kept tasting your shiny, smooth cinnamon-skin.

Iron-cold raindrops are pattering
To my eyelashes, trembling from tears
Flowing down like shooting stars
On my clothes: wet, cold and sticky

zuhanás

„We danced on the floor
In my empty house
Winning sudden love” /colorStar/

Zuhanás

Kavicshideg esőcseppek koppannak
Könnygőzös arcomon
Csorogva húzzák maguk után fénylő nyomuk
Miképp repülőgép a karcolja az égboltot.

Letépett ígéret-szirmok
Kergetőznek a levegőben
Hajamban maradt a lopott muskátli
Kesernyés, vörös illata

Tangólépésben szívtuk magunkba
Óriás liliomként lógó kristálycsillár mámorát
Savanyú vörösbor és cigaretta ízével
Lassú dallamra andalogva csókoltál.

Telihold delejes zöld szemeddel
Simítottad végig csillag-sápadt
Testem remegő körvonalát
Óvatosan leejtve ruhám pántját.

Ablakodon apró esőcseppek táncoltak
Kovácsoltvas ágykereted ritmusára,
Míg part menti, kíváncsi tengervízként
Kóstolgattam fényes, sima fahéj-bőröd.

Fém-hideg esőcseppek koppannak
Könnytől reszkető szempillámra
Hullócsillagként futnak végig
Hidegtől ragadó, nedves ruhámon.
.

zuhanás (temporary title)

MY latest HALF READY POEM, VOILÁ:)))

„We danced on the floor
In my empty house
Winning sudden love” /colorStar/


Kavicshideg esőcseppek koppannak
Könnygőzös arcomon
Csorogva húzzák maguk után fénylő nyomuk
Miképp repülőgép a karcolja az égboltot.

Letépett ígéret-szirmok
Kergetőznek a levegőben
Hajamban maradt a lopott muskátli
Kesernyés, vörös illata

Tangólépésben szívtuk magunkba
Óriás liliomként lógó kristálycsillár mámorát
Savanyú vörösbor és cigaretta ízével
Lassú dallamra andalogva csókoltál.




Pebble-cold raindrops are pattering
On my tear.-steam face
Hauling behind their shining trace
Like an aeroplane carves into the sky.

Picked promise-petals
Are lingering in the air
In my hair I smell the bitter perfume
Of a red, stolen geranium-head

While dancing tango we breathed in
The intoxication of the huge lily–like crystal chandelier
You were kissing me for a slow melody
With the taste of cigarette and sour red wine.