zuhanás

„We danced on the floor
In my empty house
Winning sudden love” /colorStar/

Zuhanás

Kavicshideg esőcseppek koppannak
Könnygőzös arcomon
Csorogva húzzák maguk után fénylő nyomuk
Miképp repülőgép a karcolja az égboltot.

Letépett ígéret-szirmok
Kergetőznek a levegőben
Hajamban maradt a lopott muskátli
Kesernyés, vörös illata

Tangólépésben szívtuk magunkba
Óriás liliomként lógó kristálycsillár mámorát
Savanyú vörösbor és cigaretta ízével
Lassú dallamra andalogva csókoltál.

Telihold delejes zöld szemeddel
Simítottad végig csillag-sápadt
Testem remegő körvonalát
Óvatosan leejtve ruhám pántját.

Ablakodon apró esőcseppek táncoltak
Kovácsoltvas ágykereted ritmusára,
Míg part menti, kíváncsi tengervízként
Kóstolgattam fényes, sima fahéj-bőröd.

Fém-hideg esőcseppek koppannak
Könnytől reszkető szempillámra
Hullócsillagként futnak végig
Hidegtől ragadó, nedves ruhámon.
.

hullócsillag

Tegnap éjjel lemente lesni őket, de sajnos egyet sem tudtam elkapni:(

Hiába a városi élet hátránya...

Viszont a szó maga nagyon megfogott, újabb bizonyítékot adva a magyar nyelv szépségére:
a mély magánhangzók lágyító -ll-ek anyira finoman érzékeltetik az elmúlást, zuhanást, a cs és az i egy csipet bohémiát visznek az u a komorságába...

egyszerűen muszály felhasználnom a vasile-os versemben majd:)


ez nekem olyan Kis herceg -es érzés, rózsa és hullócsillag:)