Vihar

Szoknyám megvadult szélforgóként

Pörög a viharos szélben

A Duna gyűrött lepedője fodrozódik

A felhők tükrében.

Pipacsvirágok apró sebekként

Virágoznak lábamon

Gyenge idegszálak, zsenge indák

Finoman kúsznak nyakamon

Ujjaid apró vízerekként futottak le

Combon lágyan lejtő partján

Alkonyatai napfény vállad

Ívét vázolta szobám falára

Villám fénye csillan combom partjain

Esőcseppek apró szegekként

Verik egyre mélyebben a sárba lábaim

Kiáltásom fodrozódik a Duna tükrén.

My skirt is whirling as a pin-wheel

In the strong wind before storm

The Danube ’s creasy sheet

Wrinkles in the mirror od clouds.

Small wounds as poppy flowers

Are blooming on my leg

Fragile nerve  filaments, soft tendrils

Are creeping slowly on my neck.

Your fingers as water vein were  running down

On my thigh’s gently sloping sides

Twilight sunlight outlined

Xour shoulder’s  curve to the wall of my room

Lightning suddenly sparkled ont he shore of thighs

Tiny raindrops as small pins

Are beaing t my legs deeper and deeper in the mud

My cry curles on the of the Danube’s mirror.

printemps

Cher Printemps!

Bienvenue en Hongrie/ querida primavera bienvenida en Hongría!! (L)

versatile

Sik mindenről szeretnék írni.

Igazából kívülről nézve nen történik semmi, apránkáént peregnek le egyenként a napok homokszemcséi de belül már elindult valami. Andres is érezte még ősszel, a Jóskönyv is többször adott ki Változást, illetve   a Forradalom jeláét is többször megkaptem mostanág.

Iszonyat hiányzik az egyetem. A spontanitás, a nevetés, a borozós esték. Akár an Andrássyn.
Múltkor egy nap lementem a Duna partra. A Deákon szálltam le a metrón, könyvért indultam de előbb bemnetem a Szervita téri kis templomba. Pnt nyitva volt. A közelgő telihold és aködről Coelho a Piedra folyó partján ültem és sírtam jutott eszembe, jól esett a templőm hűvöse, nyugidt csendje a kő és a nedves öreg fa illatának összemosódása a hidegben,  a szentelt víz apró sós cseppjei homlokom,. Gyorsan elmomrmoltam egy imát, megvettem a könyvet majd lementem a partra nézni "hogy úszika dinnyehéj". " Két fiatal lánnyal beszélgettem és ismét erősödött az utazás , a külföldre menés érzete.

Közben kiolvastam a Hamis gyönyört (el lehet ítélni érte), stílusa ponyva regény, közhelyek tömkelegével dobálózik az írónő, a téma elgondolkodtató. Megéri el felaldozni MINDENT a pénzért?
Ők nem thaiföldi, indiai, kínai vagy más kelet(esetleg balkáni) lányok akiket eladnak prostituáltnak és nincs választásuk. Ők választoták.

A téma után eszembe jutott az az Egy gésa emlékiratai (szerintem nagyon szép film), őt vettem meg angol nyelvű könyvalakban. A stílusa kellemes, a sok japán kifejezés egy európainak idegen ,mégis összességében kellemes olvasmány. a cím ötlete is innét "Water never waits. Water is the most vrsatile elements of all-" Véltozó, változékony de beleszeretettema szóba. Akár egy szalag a kecsesen mozgó tornász/táncos körül. Könnyed, simulékony.

Közben írogatok, verset a téma az mikor nem tudok aludni mert ritkaság ha nem forgódok. Persze 7kor alig bírok felkelni. A hangulatot próbálom kicsit pop-jazzes könnyed dal hangrásra venni, ilyen érzetet adni, majd meglátjuk.

Közben van valaki. Sokáig próbáltam magamban is elnyomni, csak barátként gondolni rá, de mivel nem sok férfi van mostanság körülöttem, napról napra többet rzek iránta. Szerintem fölösleges leírnom kiről van szó, nehéz nem rá gondolnom.
Sajnos nem tudom ő mit érze mit szeretne. Jó lenne végre munka után civilben kettesben találkozni.

Remélem a víz elhozza.

Ma felmentem  a http://www.quotationspage.com-ra/. Random és az első két idézet nagyon megragadott, velük zárok.

Change is the process by which the future invades our lives.



Alvin Toffler
ˇ~*~*~*~*~*~*~*~*~*~~*~*~*
Most people are other people. Their thoughts are someone else's opinions, their lives a mimicry, their passions a quotation.



Oscar Wilde

félkész

még rég kezdtem, de nem fogom befejezni. Petinek mutattam meg, aki leszólta. Dacból továbbírtam, de vége nincs. Sejthető,, ugrott volna az alteregóm.

Én úgysem merek.

Se ugrani, se lépni. Ki el innét. Közgázra menni.
Nálam aez a félelem.

FÉLEK!!!!!!!!!!!!!!!!


Margit híd, 2010

Talpam a híd keskeny sínként fut a végtelebe
A város halovány narancsos fényei megannyi
Vigyorgó töklámpásként imbolyognak
A Duna kósza szalagja felett
Torz vigyorba csavarodott arcukkal
Testtelen szirénként csalogatják
A szentjánosbogárként keringő embereket.






Húsom puha sütőtök bélként
Kavarog üres héjként
Imbolygó testemben
Egyre mélyebbre süllyedek
A pókhálóként körülölelő penészben.






A reggeli nap vöröslő aranyában
Tündöklő porkávé néhány kósza darabkája
Egy letűnt kor homokszemcséiként
Kavarog a hídpillér-hideg éjjeli szélben.
Csábít az ezüstös holdsugár könnyed párája
Hívogat a hűvös víz hópehely simasága.



Arcunk egybeolvadt a ragyogó fényben
Hajam napsugarai csillogtak ujjaid ablakrácsa közt
Lépteid még visszhangoznak a templom-hűvös kövön.
A nyár aranyló roppanó, lédús őszibarack ízével
Tovatűnt mosolyod cigarettafüstös bohémsága
Elillant arcod könnyed rosé bor finomsága




Margaret bridge

 Under my feet I feel the slim edge of the bridge
Cold railways running to the infinite.
The mild orange-coloured lights of city
Are swagging as giggling jack o’ laterns
Above the maundering scarf of the Danube.
They are luring roaming firefly- people
With their faces distortioned into grin
Likke bodiless syren figures.




My soft pumpkin flesh is swirling
In my sweeting empty peel body
I am sinking deeper and deeper
Inside the embracing spiderweb- mould.


A few drops of the morning instant coffee
Shining in the copper light of the morning sun
Are lingering in the bridge pillar-cold nigh wind
As small grains of sand of a past epoch.
The moonlight’s ethereal vapour is tempting
The snowflake smooth water is seducing me.


Our faces melted in the brilliant light
My hair’s sunbreams were shining
Among your fingers’ window bars
Your steps echoed on the church-cold floor.




Your face’s rose wine freshness,
Cigarette smoke bohemianism
Have both disappeared with
The juicy peach taste summer

Photos by Rápóti-Fekete Balázs (Kefet) and Vida Krisztina.
Please do not copy them. Thank you.

Entre deux mondes

Talán nem véletlen,hogy ez lett a szakdolgozat témám. Megrekedve két világ között.

Észak és Dél közt.

Anyagi és szellemi.

Bölcsész és közgazdász.

Vers és iroda.

Mostanában egyre gyakrabban érzek hasonlóképp, mint, ahogy Thomas Mann hőse Tonio Kröger érezhetett. Nem találta helyét a polgári társadalomba. Szűknek, zártnak, ridegnek, engedhetetlennek érezte a normák kereteit. Mégsem tudta teljesen szétfeszíteni, széttörni őket, mert beleőrült a művészvilág túlontúl tágasságába.

Megijedek az indulatok tátongó mélységétől, végletességétől, a „a nincs ihlet, akkor semmit tevés, nihiltől. Nem tudom, túlságosan merev, kötött, időpontokhoz ragaszkodó, nem elég őrült, túlságosan tervező vagyok ide.

A polgári társadalom, a hivatalok világa azonban barátságtalan, rideg, a könyvelés tudománya túlontúl száraz nekem, a pénzügyeknél kész tények vannak, semmi ellenvetés, semmi álom, semmi repülés.

Hiányzik. Néha hétvégén hasonló szösszenetek formájában esetenként napsütésben egy-egy fotóval élem ki alkothatnékom, kifejezési vágyam.

Dalban Ákos:Hűség. Nemcsak a szétfeszítő erotikus vágyak és egy kötött fogadalom harca, most nekem inkább a fizikai világ, egy test börtönébe zárt, szálló, pihekönnyű lélek dala.

Megvetem ezt a világot, de mivel itt élek, képes vagyok kiélvezni a szépségeit.

Az érzések áradó, hömpölygőfolyamát vagy tüzes, izzó lobogását, a szenvedély ízét, a fájdalom cseppjeit, mint a tömény keserű feketekávét

A színek táncát egy koncert fényein át, a repülők karcolta fehér csíkok kontrasztját az ég kékségével, a naplementék tüzes izzását, a vér vörösbor létét, az illatok-hangok színét, a szavak bársonyos mormogását vagy dühét..

Szeretem átadni vízióim, látomásaim, de tudom, hogy a körülvevő világ nem minden tagja képes befogadni.

Túl vörös, túl lüktető, túl heves…

A tűz is éltető erő a tűzhely keretei közt, de pusztít, rombol, ha kezeletlen. Akárcsak a víz.

És az én energiáim.

Mederbe kell terelnem őket, hogy ne pusztítsam el saját magam, de bárkit, akit közel engedek magamhoz.

Viszont a börtön feszít, a betont, fémet nem tudom tágítani, átlépni rajta, a görcs feszít, szenvedek, fáj, mégis az öröm csírái benne vannak, minden egyes vércseppben, könnycseppben ott van egy-egy kis öröm-molekula…

elegy

Azúros vízcsobbanás
Ezüst hangú napfény szikrák
Kecses haltestemmel úszom
Az égtiszta kékség elsodor
A felszínen mellem íve felvillan
Tavirózsa szirma simítja bokám.

A part te mellett fogadsz.
Kezed fésüli fűzfaillatú hajam
Cirógatja meztelen derekam.
Apránként harapdálod
Habfehér halhúsom
Hajszálerei
Szálkafinoman véreznek
Fogaidtól.



Nyakam lüktető ütőerét
Tükörélesen kettéhasítod
Töviscsigolyáim egyenként
Lecsipkeded, levagdalod.


Szép lassan a tóba ejted őket
Körkörös nyomuk csobban a vízen.

~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

An azure splash on the water
Silver-voice sunshine sparkles
My charming fishbody is swimming
The sky-limpid blue sweeps away me
My breasts' curve gleams on the surfice
A waterlily's petal caresses my ancle.



It is you who recieve me on the bank
Your hand is combing my willow-perfumed hair
Caressing my mellow, naked hips.
You are biting me bit my bit
The capillarys of my foam-white flesh
Are bleeding fishbone-delicately
From your teeth.


My neck's pulsating artery
You cut across mirror-sharply
You are pinching off one by one
My trembling thorn-vertebrae.



You drop them in the water slowly
Their trace splashes concentricly.