I am GOOD ENOUGH

Ezt a bejegyzésem az anno a volt lektoromnak írt, el nem küldött, névtelen levelem „jogutódjának tartom”.

A mostanit kb. öt évvel később írom, és a címzett, nem egy tanár, hanem egy fiú, akibe nagyon szerelmes voltam. Ami viszont közös a csalódás, az abból való felállás és a nem adom fel, csakazértsemadomfel érzése.

Szeretném megköszönni, azt, hogy eddig eljutottam, azoknak, akik mellettem álltak, akik nem akadtak ki a nyerségem, a bunkóságom, a dühön, a frusztráción, az agresszión, a könnyeken.

Néhány nagyon rossz héten túl, most újra ERŐt érzek és ELTÖKÉLTSÉGET. A páncélt felvettem, a fegyvereket megélesítettem, újra készen állok a HARC-ra.

Mert akárki akármit mond, nekem az élet küzdelem.

Vannak benne szebb és kevésbé szép részek, fáradtság és lankadás, vagy néha egy-egy szünet is, de a küzdés folyamatos.  Főleg magammal.

De most készen állok a folytatásra.

Akkor is volt, valaki, aki lerombolta, amit addig felépítettem és a nulláról kellett újra rendbe
raknom magam. De megcsináltam. És most is megfogom.

Igen lehet MÉG nem jutottam el a tengeren túlra és most megint „csak” egy magyar munkahelyen dolgozom, DE jobban keresek a magyar átlagnál ( a korosztályom beli fiú ismerőseimnél) és három nyelvet használok napi szinten a magyaron kívül.

Ezen kívül „csak” heti 2-3 x járok edzésre, de a múltkori deep work-ön két lán ymár elvégezte a személyi edző tanfolyamot, egy harmadik a tavasszal kezdené, és én is velük csináltam végig az edzést, ha a magam bénácska módján is. Ahhoz képest, hogy általánosban és gimiben amikor csak lehetett szabotáltam a futást, ma gond nélkül futok 4-6 km-t, ha az idő is engedi. Igen nem vagyok Rubint Réka a kocka hassal és a 40 perc alatt 10 km-es távokat fussak le, DE magamhoz képest nagy eredmények ezek és ha apró dolgok is, BÜSZKE vagyok rájuk.

Igaz ezek nem hullottak az ölembe, mind a francia nyelvtudás, mind a BGF diploma (főleg munka mellett...) , mind a mostani alakom és a fizikai bírásom, sok „vért és könnyeket” kívánt.

De eredménnyel járt. Nagyobb eredményekhez pedig még több idő, erő és energia befektetés kell, még több vér és könny. Nem lesz egyszerű, nem lesz könnyű.Lehet néha lesz benne 1-1 nyugisabb időszak meg pihenő, de mindegyikért keményen meg kell dolgozni.

De vállalom.

Nincs más választásom.

Természetesen nem voltam és nem vagyok egyedül a harcban. A tulajdonságaim sem az érdemeim, hanem ajándékok, annyiban az enyémek, hogy nem hagyom pihenni őket, hanem folyamatosan fejlesztem, jobbítom, őket egyre feljebb. Kamatoztatom a talentumokat.

Isten pedig a jó edző, aki felkészít, tanácsot ad, támogat, ahhoz, hogy még jobban bírjam a harcot.

So f*** you Dani, I am GOOD ENOUGH, I am able to do it and I will do it!

2012 :)

Itt ülök a kedves piros puha pokrócomon egy barcelonai Manu Chao koncert felvételt hallgatva és jönnek a régi 2008-as  emlékek, a VOLT-os koncert, az Andreses kora reggeli beszélgetések egy pécsi buli másnapján a koliban, az előző szilveszterek, az ismétlődő boldogtalanság.

Am végre véget ért. A piros pokróc és a bögre kávé a régi, az angol irodalom helyett, mikróökonómia és nemzetközi intézmények könyv pihen az ágyamon, még mindig ugyanúgy ugrálok a zenére, de valahogy más.

Évek óta azt hiszem 2005 vagy 2006 óta minden Szilveszterre feketében mentem. És minden Szilveszter álmodoztam valakiről: Tomiról, Andresról, Balázsról.

Idén  más volt. Lágyan leomló piros szoknya, pezsgő a Gödörből lopott szép formájú boros poharakban, vad csókolózás a liftben. Soha nem gondolta volna, hogy egy férfit beengedek a szobámba. A személyes életterembe. Ide eddig csak néhány közeli barátot engedtem fel, ez egy kis kuckó a hörcsöggel, a Kurt Cobain poszterrel, fekete cica és süni képekkel, reggel feldobó színes idézetekkel, Klimtes naptárral.

Ez a szoba végre én vagyok, Napos piros narancsos és mégis egy kicsit holdas, nyugati fekvés és kis virág az ablakban.

Kitártam magam, beengedtem Valakit az életembe. Ez a Szilveszter MÁS volt.

Végre nem vágyakozás, hanem maga Vágy. VÖRÖS:

Legyen VÖRÖS. Bár a  Quimby nem játszotta le ezt a számot, de ez az érzés. Inkább a Magam Adom. Igen ezzel lezárt,, és valami újat indított el

A 11 mesterszám volt, néhány dolgot lezárt és sokat elindított.

Furcsa érzés itt mászkálni a lakásban és  évek óta nem éreztem elalvás előtt, hogy valaki hiányzik innét.

Telve vagyok férfias energiákkal, furcsa érzés, végre Nőnek érezni magam.

Mert végre NŐ lehetek. A piros kiscipőimmel, szoknyáimmal, nagy színes fülbevalóimmal, mikor megyek elé és megölel.

Szeretem, mikor hozzám ér. Ahogy az Eat Pray Love-ban írják, nem a szám mosolyog, hanem a lelkem. Kimondtam, ami hónapok óta itt volt bennem, szemtől szembe. Ő nem mert válaszolni rá, de érzem. Azt nem tudom, helyette megmondani szerelmes-e, de azt nagyon érzem, hogy kedvel, figyel rám, minden mozzanatomra, szófordulatomra.

Annyira furcsa érzés Nőnek lenni. Sajnos korábban annyira megszoktam a lábtörlő „szerepet”, hogy idegen érzés, hogy törődnek velem, hogy elkényeztetnek. Hogy engem húsvér emberként szeret valaki, de nem eszményképért, ideálért, elképzelt valakiért, hanem összes őrültségemmel, hogy minden ki meg felborítok és hogy mindenhol eltévedek meg vonalzóval sem tudok egyenes vonalat húzni. Hanem, ahogy vagyok.

Már nem akarok görcsösen ragaszkodni semmihez, hanem hagyom hadd menjenek. A dolgok maguktól Idén nem aggódtam azon, ha egyedül leszek, mert akkor tanulok, de a lehető legjobban alakult as este, nevetés, tánc, mosoly, őrültség, KONCERT, BARÁTOK:

Ezért érdemes élni. Az ilyen pillanatokért akior nincs egó, nincs gátlás, felszabadul minden síruk, nevetünk, táncolunk, forgunk, pörgünk., szállunk.

Igen ez legyen a REPÜLÉS éve. Minden tekintetben, szállni szeretnék:a konceretken, a szerelemben és a repülőgépen is jó sokat!

És végül indulás előtt meghallgatom a Depeche Mode Free Love c. számát.

NO HIDDEN CATCH NO STRINGS ATTACHED.

Ezt kívánom magamnak és mindenkinek az Új Évre! J

printemps

Cher Printemps!

Bienvenue en Hongrie/ querida primavera bienvenida en Hongría!! (L)