Itt ülök a kedves piros puha pokrócomon egy barcelonai Manu Chao koncert felvételt hallgatva és jönnek a régi 2008-as emlékek, a VOLT-os koncert, az Andreses kora reggeli beszélgetések egy pécsi buli másnapján a koliban, az előző szilveszterek, az ismétlődő boldogtalanság.
Am végre véget ért. A piros pokróc és a bögre kávé a régi, az angol irodalom helyett, mikróökonómia és nemzetközi intézmények könyv pihen az ágyamon, még mindig ugyanúgy ugrálok a zenére, de valahogy más.
Évek óta azt hiszem 2005 vagy 2006 óta minden Szilveszterre feketében mentem. És minden Szilveszter álmodoztam valakiről: Tomiról, Andresról, Balázsról.
Idén más volt. Lágyan leomló piros szoknya, pezsgő a Gödörből lopott szép formájú boros poharakban, vad csókolózás a liftben. Soha nem gondolta volna, hogy egy férfit beengedek a szobámba. A személyes életterembe. Ide eddig csak néhány közeli barátot engedtem fel, ez egy kis kuckó a hörcsöggel, a Kurt Cobain poszterrel, fekete cica és süni képekkel, reggel feldobó színes idézetekkel, Klimtes naptárral.
Ez a szoba végre én vagyok, Napos piros narancsos és mégis egy kicsit holdas, nyugati fekvés és kis virág az ablakban.
Kitártam magam, beengedtem Valakit az életembe. Ez a Szilveszter MÁS volt.
Végre nem vágyakozás, hanem maga Vágy. VÖRÖS:
Legyen VÖRÖS. Bár a Quimby nem játszotta le ezt a számot, de ez az érzés. Inkább a Magam Adom. Igen ezzel lezárt,, és valami újat indított el
A 11 mesterszám volt, néhány dolgot lezárt és sokat elindított.
Furcsa érzés itt mászkálni a lakásban és évek óta nem éreztem elalvás előtt, hogy valaki hiányzik innét.
Telve vagyok férfias energiákkal, furcsa érzés, végre Nőnek érezni magam.
Mert végre NŐ lehetek. A piros kiscipőimmel, szoknyáimmal, nagy színes fülbevalóimmal, mikor megyek elé és megölel.
Szeretem, mikor hozzám ér. Ahogy az Eat Pray Love-ban írják, nem a szám mosolyog, hanem a lelkem. Kimondtam, ami hónapok óta itt volt bennem, szemtől szembe. Ő nem mert válaszolni rá, de érzem. Azt nem tudom, helyette megmondani szerelmes-e, de azt nagyon érzem, hogy kedvel, figyel rám, minden mozzanatomra, szófordulatomra.
Annyira furcsa érzés Nőnek lenni. Sajnos korábban annyira megszoktam a lábtörlő „szerepet”, hogy idegen érzés, hogy törődnek velem, hogy elkényeztetnek. Hogy engem húsvér emberként szeret valaki, de nem eszményképért, ideálért, elképzelt valakiért, hanem összes őrültségemmel, hogy minden ki meg felborítok és hogy mindenhol eltévedek meg vonalzóval sem tudok egyenes vonalat húzni. Hanem, ahogy vagyok.
Már nem akarok görcsösen ragaszkodni semmihez, hanem hagyom hadd menjenek. A dolgok maguktól Idén nem aggódtam azon, ha egyedül leszek, mert akkor tanulok, de a lehető legjobban alakult as este, nevetés, tánc, mosoly, őrültség, KONCERT, BARÁTOK:
Ezért érdemes élni. Az ilyen pillanatokért akior nincs egó, nincs gátlás, felszabadul minden síruk, nevetünk, táncolunk, forgunk, pörgünk., szállunk.
Igen ez legyen a REPÜLÉS éve. Minden tekintetben, szállni szeretnék:a konceretken, a szerelemben és a repülőgépen is jó sokat!
És végül indulás előtt meghallgatom a Depeche Mode Free Love c. számát.
NO HIDDEN CATCH NO STRINGS ATTACHED.
Ezt kívánom magamnak és mindenkinek az Új Évre! J
