trilogie

Trilógia
I.
Márványlapon halszívem
Hideg késsel felszelem
Kihűlt álmok
Csonkját boncolom
Fekete-fehér képek
Olvadt szagát
Ködszűrőn szitálom.
Lassan leomló házfalak
Havon szétmálló húscafat
Fémízű esőcseppek
Jeges martaléka

II.
Bőröm alá kúsztál
Csontjaimon felfutottál
Vérerekkel behálóztál
Zsigerekkel körbefontál.

Szivacsszívem vérét kinyomtad
Kékjégszilánkkal feldaraboltad
Tiszta hómezőn vérem kilocsoltad
A cafatokat jégcsapokra szúrtad.

Jégvér, hósár, szöghideg szív.
„Oly jó nem élni ? Örülsz ?”

III.


én
vagyok múltad fantomja
testnélküli ballonkabát
jégüres illata
szürke agysejtjeid
cseppfolyós állománya
ezüstfenyőleveleid
vonagló harmatja
álomlepkéid fagyos
üvegsíkú gyilkosa
földrehullott haj
szálaid összetörő
szegecselt szavak
megriadt áradata.

Örömöd napsugarát
iszom véred
izzó alkonyát
már nem én alkotom.
VÉGE!



Trilogie
My fishheart on marble side
I ‘m slicing up with cold knife.
Dissecting my cool grown
Ancient dreams’ stump,
Noir-blanc photos
Melted odour
I’m sifting
On filtermist.
Slowly pouring walls
Weathering meat on snow
Metaltasting raindrop’s
Glacial plunder

II.
You’ve crawled under my skin
Climbing upon my bones
Netting with blood streamlets
Spinning with your inwards

My spongeheart’s blood you’ve squeezed
Chopping up with blueice splints
Splintering my blood on pure snowfields
The pieces you have stuck on ice sticks.


III.
I am
your past’s phantom,
bodiless coat’s
iceempty smell,
your grey brain cells’
liquid substance,
your silver foil leaves’
squirming dewfall,
your dreambutterflies’
frigid glassplained murder,
your fallen hair’s pieces
clinched word’s
blenched stream.


I am drinking sunshine of your joy
Your blood’s flagrant nightfall
I do not create anymore.
THE END