a régi szép idők most vannak.....

Végre egy szombat, Pesten...
egyre jobban szeretem a magyar fővárost, a büdös 3-as metrót, a sárga villamost, a Jégbüfé impozáns épületét a Ferenciek terénél, a fejem fölött suhanó gépeket a Stadionoknál, a betévedő kóbór fekete, varjakat...
A fahéjas mogyoró, édeskés, télies illatát a Vörösmarty télen, a spanyol olasz nők magas sarkú csizmájának koppanását a kockakövekn, az arcukat eltkakaró hatalmas napszemüveget, dallamos beszédük, a négerek vastag, húsos ajkát, száraz fekete börű kezük, az egyszál trikóban suhanó skandinávokat, mindig mosolygós lengyeleket..
A délies életritmus, 10-kor kelés, forró zuhany elszál pulcsi színes sál a nyakban, farmer november közepén....
csokis croissant majszolni és karamellás fahéjas kávét inni a Gödör lépcsőit, élvezni az őszi napsugarak lágy cirógatását arcunkon, nevetgélni a barátnőmml...
igen, ezekért a pillanatokért érdemes élni, a régi szép idők most vannak!!!
elfeküdni a fűben, a falevelek között, beszívni illatuk, hallgatni zigeésük a talpam alatt, gyönyörködni a sárgák, barnák, narancsok vörösek árnyalataiban...
A Duna kanyargó ezüstös-kékes csíkját nézni, a Bazilika és aParlament impozáns épületei a magasból...
A város széle mégis természet.
Hétvége.
Nyugalom a rohanás, a monoton gépkattogás után.
Színek.
Ragyogás.Béke. HARMÓNIA.
******************************

már csak Valaki kéne, akivel megoszthatnám.
Kifeködhetnék borozni a fgűben, Verlaine verseket olvasna.
Valaki aki értekelné.
Akivel paradicsomos spagettit főznénk hétvége és kacagnánk ebéd közben.
Akivel megoszthatnám a képzeteim.
Kézen fogva futnánk át a hidakon. Tócsákban ugrálnánk.
Megpörgetne a Deák tér kellős közepén.
Akit csak egyszerűűen jó lenne megölelni, megcsókolni.
Aki eltűrné a szél által arcomba fújt hajtincset.
Aki szeret.
:)

És szokásos zenerovat Harcsa Veronika Too Early-je magyarul!!! CSODA. Minden benne. ennyi.:)
a szavaid a szél súgja...