haláltánc/my macabre

Haláltánc
Selyemsötét lágy szövésű párakabátból
Ezüsthideg ködkezével kinyúl
Varjak fekete szalagját húzza át az égen
Majd lassan leereszkedik esőcseppkötélen.

Pulzáló metróalagútban
Dobbanó szíveket leszúrja
Apró villamosgyomrokba dobja
S a sínek remegve sikítanak.

Narancsszín fahéjillat melegébe bújva
Napfényízű ég kék mosolyommal
Csizmám csillagos suhanásával
Futok, bújok, menekülök előle
S az emberidő elilan mellettem.

Elrepülnék én az azúrszagú széllel
Mezítlábas susogó nyár földekre
Tündéri kacajú nyírfaerdőkbe
Hol búzavirágok táncolnak hajam
Napfényes mezejében.

Mégis rálépek a mocsárgőzős, forrongó
Aszfaltra, szmogteste elkap, megfojt
Testem álomként zuhan a csikk-kukacoktól nyüszgő földre
S a halszagú embertömeg elhalad mellettem.

My macabre
From silkobscured mild textured vapourcoat
He sticks out by using his hand, silvercold.
Through the sky, he’s hauling out raven’s black ribbon
Then he’s descending on a rope of small raindrops.

He is sticking the clomping hearts
Of pulsing tunnels of underground
Throwing them into petit stomachs of trolleys
And the splints scream shuddering, trembling.

Dressed in orange, cinnamon-perfumed warmness
With my smile tasted sunshine, coloured blue
With the astral gentle glide of my boots
I’m running, hiding, fleeing from him,
Mankind’s time dissolves next to me.

I ‘d fly with azure-perfumed breeze
To lands of summer blond, barefooted
Fairy laughing woods of white birch trees
Where blue cornflowers are dancing
In my hair’s sunshiny fields.

However, I decide to step on the moor steaming, boiling
Blacktop, his smogbody reaches me, catches, garottes
My body-like a dream- falls to the ground
Full of bustling snipe warms
And the fish-smelling mass of humans
Passes away next to the fille, recently died