fehér és vörös

akár a bor...
édes fehér és savanyú, száraz vörös... színe akár a véré...
igen vér... az élet nedve, esszenciája, sós ízű nektár... tűz és víz egyszerre forr össze az emberi szervezet olvasztótégelyében...
vérvörös... leírhatatlanul csodás egyedi szín, hisz a hemoglobin molekulácskák összetétele egyénként váltzó, ezek festik színesre...
valaki sötét majnem fekete, lassú alvadt vér, más vidám élénkpiros pajkos kislányhoz illő szín....
a vér vöröse a csontok fehérségével...
a csontok keménysége szilárdsága összetartó ereje a vér zabolátélanságával...
a fogak vehérja a hús vörösében..
a bőr finomságába lágy erezettel átszőtt szövetébe mélyedő apró fehér kis csontkavicsok...
HÚS NÉLKÜL SEMMI SZERELEM...
régen utáltam a fehéret...
az álszent keresztény erkölcsöket láttam benne a fehér menyasszonyi ruha nehéz abroncsát a házasság álszent fojtó légkörét
a templomi kripta hidegét a márvány minden melegségét nélkülő fagyosságát, felodhatlan csendjét..
a mennyországban felhő-vattacukrot zabáló pifók kis angyalokat..
de a felhő párakönnyúű szabad és égi
akár a repülő hófehér madarak, sirályok...
a márvány pedig hiába hideg mégis nemes kő.
méltóságteljes.
mint az őszre megőszült bölcs emberek haja.
igen a feháér lehet bölcsesség pár éve ezt akartam öntudatlanul elutasítani. nem akartam felnőni...
a vörös e vallomás szerint a fizikai vágyak a béklyók színe.
ezotériában a gyökér csakráé.
most néha ezt dobnám el, de nem nem...
akarom...
gyarló fizikai fáj folyt húsom zsigereim szívem forr lüktet kínz a vérem...
NEM ADNÁD ODA SEMMIÉRT AZ ÉRZÉST MIKOR A TEST A TESTHEZ ér...
a 2 szerep: vörös-fekete démonhölgy és a fehér libwegő köd könnyű angyal..
nőből vagyok, mind kettő egyszerre, és mégis egyik sem...