Hópihék kavarognak a levegőben
Mint buborékok egy pohár pezsgőben
A fák sötétlő sziluettje páraként tűnik el
Az éj bársonyfinom ölelésében.
A telihold sárgás lámpagömbje csillan
Szemeim cinkos villanásában
Ruganyos lépteim nem süllyednek el
Csak érintik porcukor könnyed hóleplet.
Vállam kecses fürdőkád-íve
Halványan fel-feldereng,
A jég tisztaságát ízlelgetem
Apró neszekre meg-megrezzenek.
A toronyóra kerek, akár a telihold.
Harangja a hideg csendben megkondul.
Egy pillanat alatt két sikoly feljajdul.
A kézből a régi hógömb hirtelen kihull
No comments:
Post a Comment