Az éjszaka lassan érkezett, mint mikor valami nagyon finom, éterien könnyű lepel az asztalra. Lágy redői apránként fedték be a várost, csillag díszei haloványan pislákoltak, a hold keskeny sziluettje ezüstláncként ragyogott.
Nem bírtam egy helyben maradni, minden egyes illatmolekuláját, selyem cseppjét ki akartam élvezni. Úti cél nélkül mászkáltam, magamba gyűjtve minden egyes mozzanatot, árnyékot, neszt, még a közlekedési lámpák illanó, színes kis fényét is.
A Bár már messziről ragyogott, óriási, vörös betűi, villogó neon hirdetményei mágnesként vonzották a szemet. Hirtelen New York vagy Párizs fényei tárultak elém, egy nyüzsgő metropolisz polgárjának éreztem magam. Megbabonázva figyeltem a kivillanó betűket, oszlopként őriztem a bejáratot, mígnem egy termetesebb nőszemély kabátomnál fogva be nem rángatott.
A mennyország nem lehetett a hely, a ledér öltözetű hölgyek miatt, ámbár lehet, hogy a mohamedánok Paradicsomjába csöppentem, ahol a hurik varázslatos világa kárpótol a földi élet minden nehézségéért. A nők valóban földöntúlian szépnek tűntek, ruganyos macskaléptekkel vonultak a bámészkodó férfiak között, meg-meg libbentve hosszú hajuk.
Formás csípő- és kebel, karcsú, hajlékony derék és puha, suhanós lábak, melyek a tűsarkú cipőben sem kopogtak. A zene bizonyára valami lágy andalító, jazz vagy blues féleség, lehetett, mégis párája, füstje fülledt, kéjsóvár erotikát árasztott, akár egy trópusi erdő gyönyörű, egzotikus szépségű párducokkal.
Egyikük azonnal felhívta magára a figyelmet, ragyogó, lángoló vörös hajzuhatagával. Derékig érő, hullámos, buja hajzat, az, amibe azonnal két kézzel markolna az ember a gyönyör pillanatában, hallgatva az Ő apró, finom nyöszörgését, sikolyát… Egyre közelebb kúszott hozzám, láttatni engedte, villogó borostyánsárga ragadozó szemeit, apró hibátlan fogsorát és hosszú, élesre reszelt karmait… Nem közönséges földi asszony volt ő, hanem nagyvad, igazi bestia, a Tigrisnő…
Kérnem sem kellett, vörösborral teli poharat helyezett elém. Szemeimmel végig őt figyelve kortyoltam a vérszínű italba, szinte cseppenként szürcsöltem a bort és a Tigrisnő mámorító illatát…
Bőre enyhén olajos színű, ám makulátlan és selymes, csókja szenvedélyes és vad, ölelése szorító és heves, nyaka íve tökéletes…
Karmai egyre jobban belemélyedtek húsomba, fokozva vágyam, miközben kezeimmel markoltam azt a csodás, perzselő haját…
Nem és nem akartam felébredni ebből az álomból, a pillanatból, legyen bár Pokol vagy Menny.. Körmével felhasította az ingem, közben pajkosan kacagott, apró hegyes fogai szaggatták meztelen férfihúsom.. Sejtelmesen mosolygott, majd eltűnt és néhány másodperc múlva egy újabb pohárral a kezében jelent meg, azonban a terem ellenkező irányába indult el… Hiába kiabáltam a zene üteme elnémította hangom, eszeveszetten rohantam utána, de mire odaértem, már csak illata foszlányai maradtak ott… Kétségbeesve álltam ott egyhelyben, mígnem egy marcona külsejű fickó kitessékelt…
Kegyvesztetten indultam haza, az apró városi énekesmadarak trillája sem segített kedélyemen, csendesen dőltem hanyatt ágyamon, a Tigrisnő ruganyos mozgásának emlékével
Reggel a borotválkozó tükörhöz lépve már csak egy apró szakadás az ingemen és óriási, véres karmolás őrizte az este nyomát. Azóta sem láttam.
No comments:
Post a Comment