győri pszicho

elkészült a novella, végre...
véres, erősen szexuális, picit elmebeteg és perverz, szóval fruzsis;)
próbáltam némi feministás és társadalom kritkás elemeket belecsempészni, remélem sikerült illetve nem lett túl önajnáározó a hősnő bölcsészlány alakja
voilá;)

Rettenetes hideg éjszaka volt, a fagy apró jégcsap-késekként fúródott az emberek húsába, egészen a csontig hatolt. A szél kacagva besurrant a vastag kabátok, pulóverek alá, megcirógatta a bordák közti kis réseket, a finom ívű nyakakat, apró piros foltokkal ékesítette a kicsiny fülcimpákat.
A sarkon egy lány gubbasztott, szemébe lógó, hosszú barnás haja eltakarta, állig felhúzott térde súrolta arcát. Kicsiny rágott körmű kezeivel ütött-kopott mobiltelefont markolászott, a képernyő villant a sötétségben, új üzenet érkezett: 15 perc. A lány feljebb húzta térdét, állát belebújtatta sáljába, kezeit kabátzsebébe és várt. Időnként elő-elővette telefonját, újraízlelgette a két röpke szót, számok és betűk mágikus kombinációját, vagy ellenőrizgette mennyi telt a megadott időintervallumból, majd csalódva állapította meg, hogy már 2 perccel több is. Körmei rózsaszínje már-már fehérnek hatott apró vörös tenyerei végén, görcsösen megmarkolta velük táskáját, mikor felnézett, egy férfi sziluettje bontakozott ki a sötétből.
Fekete szövetkabátja elegánsan hajlongott a hajnali szélben, szemei parányi világító szentjánosbogárként csillogtak.
A lány felpattant, a férfihoz futott, majd kabátja alá fúrta kicsiny remegő testét, a férfitest forró párájában melegítette magát.
-Gyere be, felkapcsolom a fűtést-mosolyodott el.
A kulcs apró szitakötő szárny zörejként megrezzent a zárban, majd a férfi az ajtóval elreteszelte a szobát a többi éjjel kóborló elől. Hirtelen mozzanattal felkapcsolta a modern plazmatévé képernyőjét, egy hasonló stílusú szoba bontakozott ki a neonfényben.
Szép…- mondta meglepődve a lány.
Nem is gondolta volna, hogy mennyi titkot rejt egy belvárosi ház kapualja, földszintje magában.
Ne ácsorogj, ott- szólította meg kellemes, megnyerő hangján a férfi, majd levették vastag kabátjaik.
A féri csókja finom, enyhe mentolos ízű volt, lágy aromája egybeolvadt a szoba fehér bútoraival, melyből hollóként ragyogott ki a fekete ruhás pár.
Igyál valamit-, simította meg a lány fedetlen vállát a férfi, nem köszi, puszilta meg lágyan a férfi makulátlanul simára borotvált, szép, kisfiús arcát.
Kérlek, hajtotta félre a lány fekete felső nyárias fuvallat vékony pántját…
Na jó, mosolyodott el. A férfi kitöltötte az italt, de furcsa mód magának nem töltött.
Igyál te is- kérlelte kicsiny kezeivel cirógatva formás mellkasát.
Nem ez a te estéd, válaszolta. Idd meg, kérlek.
Hát jó, majd egy pillanat alatt felhajtotta az ismeretlen keveréket.

Hirtelen melegség áradt szét testben, ruhája hirtelen fojtó, fülledt nejlonnak hatott, kényelmetlenül feszült bőrén, szinte könyörgött a férfinak, hogy szabadítsa meg tőlük.

Erős kezeivel másodpercek alatt lehúzta őket, majd hirtelen a fehér kanapéra hullottak, míg a lány apró fogai lágyan karcolták a férfi selymes bőrét, mint valami krétadarabka az újonnan festett, sima, egyenletes táblát. Meztelen testük ragyogott a plazmatévé képernyőjének fényében, szinte áttetszővé vált bőrük, miközben a távolság a két test között egyre csökkent, a csókok egyre vadabbá, követelőző váltak. A lány teljesen átadta magát az éjszaka varázsának, a férfi minden erőlködés nélkül birtokba vette teste egészét, harapdálta, marcangolta a zsenge, fiatal húst. Halk nyöszörgésüket, egyre erősödő lüktetésük, szárnycsapkodásaik elnyelte a kettős szigetelésű ajtó.

A férf fogaival együtt hirtelen egy furcsa, idegen görcs markolt a lányba.

- Elég, ne csináld, hagyd abba!- sikította

- Még csak most kezdtünk belejönni-sóhajtott fel a férfi.

- Nincs nálunk óó…, én nem, én nem akarok…

- Mit nem akarsz!?- állt fel idegesen a férfi. – Jó lesz, ne aggódj, biztosítom, hogy élvezni fogod, hát eddig nem volt, jó!?

- De, igen- próbált szabadkozni a lány…

- Akkor igyál még egy pohárral és feledkezz el minden másról… Ne törődj a munkahellyel, haza is ráérsz reggel menni, nagylány vagy nem fognak számom kérni…

Lazíts egy picit-, simogatta a lány mellét, harapdálta lágyan kicsiny füleit… Tényleg hol a fülbevalóm? Ez volt az egyik kedvencem, kezdett csacsogni a lány, a férfi látszólag nyugodt maradt, szemöldöke íve azonban elárulta idegességét.

Hopp, megvan, a kanapéra esett az egyik fele, tudod, mit elrakom a tárcámba…

- Jó- erőltetett némi mosolyt arcára a férfi. Akkor még egy pohár?

- Csak, ha te is iszol, tudod mit, most én töltök.

- Ne kérlek, ne, majd én.. –kiáltott a férfi, próbálva megakadályozva a lány hozzáférését az acélszürke bárszekrényhez.

A kulcs apró medalionként ragyogott a zárban, míg a férfi erős kezei szorították a lány csuklóit, azonban egy hirtelen mozdulattal a férfi fedetlen, meztelen vállába harapott, a férfi fájdalomtól alábbhagyott a szorítással, a lány kis macskateste pedig kiszabadította magát. Puha lábaival odaszökkent az ajtóhoz, majd sikítás rázta meg az iroda barlangját.

A minibár legfelső polcán egy üveg vodka és egy félig telt whisky, valamint egy kis kóla árválkodott, míg a többi részében a jég között, levágott női fejek meredtek a lányra.

Az egyiken a hullámos, rézvörös haj körülbelül derekáig érhetett az áldozat életében, szemei zöldje törött üvegdarabkaként nézett a lányra. A másik lány porcelán fehér bőrét riasztóan egzotikussá tette koromfekete haja, akár festett, akár természetes hajszín volt, a harmadik lány akár egy finn mesehőst idézett fürtös szőke hajával, apró kökényszemeivel, de szája rémült vigyorba torzult. Volt köztük délies, spanyolos nő kreolos, buja illatú virág-selymű bőrrel, hatalmas feketén csillogó szemmel, füstös hajjal, bizonyára hosszú ragadozó körmökkel, aki hasonlóak bordóra lehetettek festve, mint a hideg által konzervált rúzs, bár lehet csak a rászáradt vér tűnt sminknek.

A lány szíve reszketett, szinte hallani lehetett bordáit összeérni az apró rázások közt, fogai pici autóként koccantak az ínyek pályáján.

Úristen! Te szadista, gyilkos, vadállat…- tört fel a sikoly szökökútja vérerekkel táplált torka mélyéről.

Ezért nem ittál, hogy leitass, a magadévá tégy, majd itt végezzem a trófeáid közt…

Hozzám ne érj majd gyorsan, felkapta néhány ruháját és a táskáját és elkezdett a kijárat felé futni, az ajtó azonban zárva, a kulcs diadalittasan csillant meg a férfi kezében.

Nem mész innét sehova, csak ha én engedem, csillant meg a borostyánsárga, nagyvadas ragadozó pillantás a férfi szemében.

Én nem, én nem leszek, a trófeád. Én nem vagyok barbie baba, plasztik cica, csak egy alacsony, szőkés, bölcsészlány. Engedj ki, rugdalta pici lábaihoz képest nagy erőkifejtéssel az ajtót.

- Nem.- felelte jeges tiszta kimért hangon a férfi. Tényleg más vagy, mint a többi…

- Persze, mindenkinek ezt mondott –nevetett gúnyosan a lány.

- Mert mindegyik más is. Ezért értékes és különleges minden trófea a maga nemében.

Csak nézd meg jól. Észak hamvas pírja bökött a szőke lány arcának kipirult almácskáira. Vagy a tüzes signorina- kacagott gunyorosan a férfi. Ő is próbálkozott elmenekülni, össze is karmolt rendesen, egy hétig csak állig begombolt ingekben és öltönyökben tudtam járni, hogy ne vegyék észre a karmolásokat.

- De hát én nem vagyok különleges, rágom a körmeim, a hajam barnás-szőkés, a lábaim rövidek. Én sosem leszek olyan gyönyörű, mint Ők.

- Te is szép vagy a magad nemében. Furcsa lány vagy, valahogy kicsit más, mint Ők.

- Biztos, mert bölcsész vagyok. – mosolyodott kényszeresen el.

- Lehet, de ez most lényegtelen. Nekem a formás kis fejed kell, mégpedig, ide. - mutatott a bárszekrényre.

- Arra várhatsz. Én elmegyek. A macskát, ha meg is ölöd, összesen kilenc élete van, marad még nyolc- próbálta nyugtatni magát. Essünk túl rajta-, suttogta, miközben szemeivel a lehetséges kijáratokat pásztázta.

A férfi kulcsa kilógott a nadrágzsebből egy ügyes mozdulat, aztán futás, hátha megmenekül és felébredhet ebből a rémálomból. Ezek a fejek a bárszekrényben bizonyára képzelete szüleményei, biztos megártottak Poe novellái.

A férfi jéghideg kése egyre közelebb került a lány vadul dobogó torkához, mialatt ő kicsiny kezeivel a férfi öve környékén simogatta, reménykedve némi időnyerésben és a kulcs megszerzésében. A férfi egyre lazábban markolta fegyverét, miközben halk sóhaj hagyta el formás ajkait.

-Még.- szakadt fel szájából az egyszótagú, kérő, esdeklő mégis parancsoló szócska, a lány arcán pedig egy szinte észrevétlen mégis diadal ittas mosoly jelent meg. A férfi az élvezetől kiejtette kezéből a kést, majd ismét hanyatt feküdt a kanapén.

A lány érezte nem habozhat túl sokáig, másodpercnyi időegység alatt felkapta kabátját és táskáját, a lehúzott nadrágú, esetlen férfi a díványon hagyva az ajtóhoz rohant, kulcsot megforgatta a zárban, hirtelen hópihék sokaságát érezve nyakán.

- Te kis szemét. –mormogta a férfi. Innét élve nőt nem engedtem, főleg úgy, hogy még meg sem volt rendesen- mondta fogcsikorgatva, dühösen villogó szempárral. A lány kitárta az ajtó beengedve néhány kószán repkedő hópihe lepkét, a férfi felemelte a kést, de a szél nekilendítette ajtót, ami a kést visszalökte a férfi felé, a gyomra kellős közepébe.

A lány nem ért rá sajnálni, kicsiny lábaival futni kezdett, lihegve kapkodta a levegőt, a hópihék pedig egész a torkáig ereszkedtek, csiklandozván nyálkahártyáját.

Köhögés tört fel testéből, a hirtelen mozdulattól begörnyedt, míg csizmája eltévedt a fényes, alattomosan sima, haláltiszta jégtükrön.

A dulakodásban és a futásban kimerült, erőtlen pihegő lény nem tudott segítség nélkül felállni. Hajnali két óra tájt lehetett, az utcák csöndesek kihaltak, mindenki a lakások, házak melegében töltötte idejét, akár aludt, szórakozóhelyen táncolt, vagy a kandalló tűzfényében nézte szerelmeskedett.

A fekete kabát egyre fehérebb lett a hótól, bőre egyre jobban hasonlított szeme szürkéskékjéhez. A hajnali hó-takarítók találták meg, majd adták át családjának.

A férfi jártányi erejével visszacsukta a külső ajtót, elreteszelte titkos bárszekrényét, majd a kanapéra hanyatlott, csúcstechnikás telefonján pedig a mentők segélykérő számééát kezdte ütni, de a hívás gombot nem tudta lenyomni.

A város értetlenül fogadta halálát, jóképű volt, gazdag és sikeres.

-Csak én tudtam, mennyire fájt neki a élet és, hogy hiába próbál, nem tud segíteni mások szenvedésén- nyilatkozta a helyi napilap hasábjain a férfi barátnője.