17 éves korom óta imádom, a finomságát. a zeneiségt, a képeit, hogy a szerelem olyan mint a víz, egyszer elfolyik továbbmegy. Már nyugodottabb vagyok a júliusi üvöltözés óta, bár a HARAG és a DÜH érzése még munkál bennem, ezeket próbáltam meg elengedni a vörös telihold alatt a parton.
Most újra rám jött a francia, meg Párizs, biztos, mert Ady Párizsban járt az ősz c. verse is az egyik szerelmem, illetve Anikó az a kolléganőm, aki nagyon közeli, igazi baráti viszonyba került velem, egy hét múlva repül oda. Szívem szerint én is mennék már, végre megkeresném a versbeli Mirabeaz hidat, kicsit várom is már a ballonkabátos színes harisnyás időt.
De szeretem ezt az enyhe szeptembert, amikor a nap már nem éget annyira, sokkal fakóbb, lágyabb, finomabb minden. Lassan lenyugszik, mint bennem az érzelmi kavalkád, lassan leülepednek és helyükre kerülnek a dolgok.
Szó szerint viharos két hónap van mögöttem, nem egyszer áztam bőri a parton, de az eső megtisztított. Ahogy az a sok, február óta ki nem adott sírás: Győr és Bécs között Salzburgba menet, illetve Helsinkiben az utcán, egy Mekiben és végül a kikötőben,
2 nap Sziget, 8 nap Baltikum, 4 év vágyakozás után végre eljutottam Tallinnba is, igaz Andrest nem is kerestem. A második nap írtam egy emailt megadva az 1 % esélyt, de nem mentem oda az irodájába akkor sem, ha kb. 20 percre volt tőle a szállás gyalog.
Anttival a finn ügyfelemmel azonban vacsoráztunk, 3 órát keresztül csak nevettem a 4 órényi sírás után Helsinkiben (Anttival a helsinki kirándulás után vacsoráztunk Tallinnban, Helsinkiben nem aludtunk, mert Tallinnban sokkal olcsóbb volt a szállás).
És persze itt volt az a volt csoporttársam is, aki Andres előtt ismertem meg tavasszal és szintén évek óta vágyom rá. A sziget és az utazás előtt érkezett 2 üveg borral, hajnalig beszélgettünk, évek óta nem volt ilyen élményem, utoljára a 2009es Eurocamp alatt Petivel tudtam ennyit és ilyen mélyen beszélgetni
Most itt az ősz, véget ért egy nyár, egy közel egy éves kapcsolat és újra kezdődik a BGF, amitől azonban idén csak minimálisan tartok. Sokkal könnyebb lenne ha itt lenne Anna és Kriszti, a közös esték és borozgatások fel tölteénke, újra és újra köszönöm, hogy 2 éve Vasile alatt és most a szakítás utáni időszakban ott voltatok, meghallgattatok és megnevettettek!!!
Szeretném a zizegő faleveleket, a fákon átszűrődő napsugarakat és AZT a kapcsolatot, amiről évek óta álmodom, ahol végre felszabadult lehetek és nem görcsölök. Bármennyire áltattam magam, Péter mellett nem voltam felszabadult, folyamatosan gyötört a megfelelési vágy, ami kényszerű beszédben mutatta meg magát., ezzel több kárt csináltam, mint hasznot. Egyszer próbáltam még megköszönni, hogy végre tudok pasi előtt enni (Ami valljuk be egy üzleti ebéd/vacsora folyamán nem lényegtelen), erre folyamatosan felemlegette az utolsó hisztim és azt, hogy "nyilvános helyeken fennhangon nem releváns információkat ecsetelek".
Őszintén szólva nem is igazán éreztem jól magam ezeken a helyeken, a hiúságomnak nagyon is jól esett ( a lazacvacsora és a taxival hazavitel Anttitól is), de Anttival ellentétben Péter mellett nem tudtam felszabdulni (3x írom le), FESZENGTEM, görcsöltem (2). A lábam keresztben volt, frusztált, hogy a magassarkúban, amit a kedvéért vettem fel, nem tudok törökülésben felülni a székre, hogy nem eszem szépen, hogy hülyeséget mondok, de csak beszéltem és beszéltem...
Anna, Te mondtad még karácsony előtt, mikor véget ért egy kapcsolatod, hogy idézzem fel az első találkozást, hátha találok olyan első benyomást, amit elnyomtam. Ez a megfelelési kényszer- kisebbségi komplexus volt, amit én el is mondtam a Péternek, ő pedig jó sales.ként eladta nekem magát és amire szükségem volt: visszaigazolást. Ennyiben változtam az elmúlt 1évben, már kevésbé van rá szükségem (ez nem kimértében köszönhető az ismételt akaratlan fogyásomnak), okkal ERŐSEBB lettem és sokkal céltudatosabb. (és talán kicsit még nőiesebb)
Jól esik kiírni, bár még fáj, a prágai Coldplayt is sajnálom, de vége és most már végre SZABAD vagyok és igyekszem boldog is lenni. Sajnos a munkát a suli és a vacak órarend miatt nem sokára fel kell adnom, de remélem, több időm időm lesz művészeti és feltöltő tevékenységekre, meg tudom élni a Halak és a női oldalam. És talán végre lesz egy "normális" kapcsolatom, sok együtt alvással, nevetéssel -a Péterrel se volt hiány, de vele nem lehetett MArgit szigeten sörözni, vagy sohasem mertem megkérni. hogy emeljen fel és pörgessen meg, még a lakásomon, nem beszélve, hogy végül én egyszer sem (!!!!) voltam nála. Az idő elteltével kritikusabb lett, pl. nem kedvesen reagálta le, mikor a fagyi lcsöppent az asztalra. Még mindig írom ezeket és odabenn biztos sok van még, mert FÁJ és a munka meg a suli mellett leynomtam őket (András szerint) és lement jó mélyre és most nyáron előtörtek és helyenként (Helsinki) robbantak.
A miért Helsinki? MErt Andrestől ott váltam el, utálja, de hozzákötődik, Andres Péterbe a 2010 finn projekt idején váltott, akkor vettük egymást észre Péterrel és szakadt meg a kapcsolat Andresszel.
Furcsa, hogy ez a múlt és nem a jövővel foglalkozom, de nem akarom, hogy rágjon, újra és újra elmondom, csak félő bepörgök.
Mit szeretnék az ősztől? NYUGALMAT. BÉKÉT. HARMÓNIÁT. SZERETET. SZERELMET.
Őt.
ps. az akinek még hálás rovatban Enikőt, hogy 1 évig lakótársnak és 1 hétig a túra alatt elvisel, és apum mert ő az a férfi akire MINDIG számíthatok, hajnali 1kor felhívhatom, ha kirabolnak és kibékít a barátnőmmel, ha összeveszünk.
És újra sírok....
Helsinki a "gyűlölt város"
No comments:
Post a Comment