Fashion as I see it

I wrote my thoughts in Hungarian at first, then I realised I would share my thoughts with a larger audience so I made a short resume of the Hungarian text, thatnk you for reading it! J

As here in Paris, especially at my school ESCI nearly everything is about fashion, I have decided to share my views on the given topic.

Frankly speaking, I have a very controversial opinion about the fashion industry:

Being a young woman I am attracted to beautiful things such as earrings or heel heels, ont he other hand I am shocked when I realise it would be possible to finance a Hungarian kindergarten group’s monthly meals from a pair of Lououtin stilettos.

Moreover, I do find disgusting using fur and other „exotic” materials for fashion show sas cangoroo skin or crocodile, I do believe they are innocent victims of luxury and human stupidity. (I have been vegetarian nearly for a year.)

In addition, as I see haute couture is not always as unique as said just think aout the same Louis Vutton bags and Prada heels available around the world.

I am convinced that being stylish and wealthy are not always connected, as my Spanish teacher and some excolleagues found real treasures in second hand shops and me, I am still obsessed with my grandma’s scarves and gloves that have been received many complements even here, in France. Personally, I do love vintage stuffs, unique jewelleries and local, Hungarian designers because accessories can shine even the most boring pret-a-porter clothes.

Even it may sound shallow, I believe fashion and clothes could be the way of self-expression (especially for women and teenagers) and a good sett could be considered as a way of art, like  I saw quite often on my ex-colleagues daily ensembles.

All in all, I am not opposed to fashion and make-up at all, but I dislike social injustice and animal torture. 

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~**~*~*~*~*~*~*~**~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

Des bijoux de chez Chanel, je ferai quoi?

Azt hiszem ez a ZAZ dal mindent elmond, amit a csoporttársaimnak tolmácsolni akarok és a 25ik szülinapomon tartandó FLE(Francais Langue Étrangere) órán ezt a dalt viszem be.

Tudom a Louboutinos prezim után hiteltelennek tűnik az haute couture szidása és olyan skizofrénnak érzem magam, mint ahogy az Économie Managériale cikkben a francia gazdaságpolitikát jellemzi a szerző. :D (túl sokat tanulok, azt hiszemJ

Szóvl a prezi alatt és után, több minden felmerült bennem, egyrészt a pénz, hiszen nagyon szívesen nézegetek a szebbnél szebb topánkákat tanulás közbeni levezetésnél, de amikor arra gondolok, hogy egyik-másik árából egy magyar óvódai csoport havi étkeztetését is meg lehet oldani, akkor kicsit elszorul a szívem.

A másik probléma számomra a luxus márkákkal, hogy gyakran használnak olyan egzotikus anyagokat, mint a szőrme, a gyíkbőr, a krokodil vagy a kengurubőr, amihez védtelen állatokat kell megölni. Számomra, pedig undorító a tény, hogy egy bundához akár 100 csincsillát kell BRUTÁLIS módon megölni, hogy egyetlen bunda legyen belőle. L (és Magyarország sajnos Európa piacvezető szőrme előállítói közé tartozik, ahogy a fodrászomtól tudom)

Én azt vallom továbbra is, hogy a bunda azé, aki abban született, és elborzadok minden egyes szőrme kellék láttán.

Szóval a divat iparnak nemcsak az alacsony bérért dolgozó munkások, hanem gyakran ártalmatlan állatok is áldozatul esnek, mindez egy kicsi, szűk réteg jólétért. (kezdem megint érezni néha a régi gimis-pécsi lázongó énem, ami zenében és írás igénylésben is kezd megnyilvánulni)

Ezen kívül, én továbbra is azt vallom, hogy a stílus és az ízlés NEM pénz kérdése!

Akár mit is mondanak, hogy az haute couture személyre szabott, számomra a Párizsban Milánóban és Andrássyn ugyanolyan Louis Vutton táskák nem ezt sugallják (a hamisítványokról nem beszélve:D). Szerintem attól, hogy valami drága és magasan pozícionált, nem mindig esztétikus is, nekem például a Gucci és a Dolce Gabbana is helyenként cigányos, közönséges érzetet kelt, az ára ellenére is, míg a konfekció dolgok közül pedig előfordul- például a kedvenc Stradivarius cipőm esetében-, hogy az egyszerű elegancia érzetét sugallja.

Továbbra is vallom, hogy turiból, nagyi szekrényéből is lehet jó dolgokat vadászni (pl. a spanyol tanár nénim túr olyanokat, hogy csoda vagy Veronika és a nagyija féle táskák), a stílus nem attól függ, hol veszed, hanem, hogy mit és HOGYAN veszed fel, mint az ételnél, a hozzávalókból, hogy állítod össze az összhangot. Igen, lehet felszínes, de számomra az öltözködés is önkifejezés, mint a több millió nőtársam és a számos tinédzser számára, a ruházat sok mindent el tud árulni valakiről.

Ez is egy fajta művészet, az anyagok, a színek, a kiegészítők harmóniája, egy jól sikerült szett akár egy kisebb „műalkotás” is lehet.

A Külkeren pont az ellenkezőt láttam, a magyar lányok nagy részéből szerintem pont ehhez hiányzik, vagy semmi fantázia nincs és csak leveszik, amit a boltban találnak, vagy „bevállalósak”, de akkor meg sokszor „túl sok” lesz az összhatás. Kevesen tudják, hogy az adott trendből mennyit érdemes átvenni, nem igazítják saját magukra, testi adottságaikra a dolgokat, így az összhatás nem mindig sikerül kellemesre.

Itt kinn mondjuk más, az embereknek itt VAN stílusa, gyakran érzem magam szürkének, főleg, mert nem festem magam erősen, de ez szerintem nem csak a jóval magasabb keresettől függ, hogy, hanem egy belső igénytől is.

Igen, a skizofrénia megmutatja magát, elég kontrovertális nézeteim vannak a divattal szemben (itt a csapból is az folyik), mert fiatal lány vagyok és szeretem a szépet, viszont nem szeretem a borzasztó nagy társadalmi szakadékot és az állatkínzást.