Par(T)is time! (partytime)

Tegnap este Ági szülinapján „túlestem” az első párizsi bulimon is, ami nagyon vegyes érzelmeket keltett bennem, a 3 órás „dizsi” alatt megint sokmindent megjártam.

Az egyik az, hogy sajnos MÉG MINDIG erős érzelmeket táplálok a Péter iránt, akárhány sráccal táncoltam, ölelkeztem az egyik drogos srácnak, hagytam, is, hogy megcsókoljon, mert a Kazinczys Katona Danira emlékzetett, finom szép arca volt, olyan kattants költőnek tűnt, aki hozzám hasonlóan nem értette, mit keres itt.

De én sajnos a Péter csókját éreztem, különösen az októberit, azt a nagyon finom, mégis annyi érzelemmel telített csókot, a szakítás meg balhék és az egymás fejéhez vágott sértések után, amikor mind a ketten, mintha, az összes bocsánat kérésünk belesűrítettük volna  abba a csókba, valahogy, mint az Időutazó feleségében, amikor a férfi a 18 éves Claire-t csókolja meg a jövőben lezajlott veszekedés után visszarepülve… :’(

Másrészt baromi boldog vagyok, hogy a Champs Elysén bulizhattam, az egyik híd alatt, mellettünk a Szajna 2 oldala, egy igazi multikulti társaságban és néha spanyolol is beszéltünk.., meg persze  összevissza ölelgettünk egymást becsípve a hósesésben. A Margarita is baromi finom volt, bár itt sajna nem kancsóval adták, mint Madridban meg a Jager Redbulllos bár is nagyon jó volt, Offspringgel meg Nirvánával a háttérben. :D

A Bastille környéki szórakozónegyed összeségében Madridos spanyolos hangulatot adott nekem, több tapas bárral, nagyon nyüzsi és multikulti, szóval a diszkóval ellentétben oda még szeretnék menni, csak legközelebb Ineshez hasonlóan éjfél fele én is lépek.

Igazából a sulihoz hasonlóan itt is frusztrált a sok rohadt drága menő cucc, erős smink, parfüm, drága cipők, amik közül egyik-másik kb.a havi pesti fizetésem kétszerese, miközben Noisielnél mellettem a külvárosban egy szabályos "sátortáborban" laknak családok, ilyenkor még jobban rá jövök a társadalmi egyenlőtlenségek visszahatásaira.

 Hajnali fél 6ig maradtunk, mert akkor indult az RER, de  5 fele már a "közönség" része jelentősen be volt drogozva(elektro-house party volt, csoda, hogy  több, mint 3 órát kibírtam itt). Volt egy pár, valami UNDORÍTÓ módon csókolóztak az asztalon, a lánynak kb. a fél melltartója ki volt, minden a vad szexualitásról szólt, a pasik kb. odaléptek és egyből csak úgy meg akartak csókolni (vagy 3 is), se egy ital semmi...

Borzasztóan taszít ez a már állatias (vagy annál) alacsonyabb szintre taszított szexualitás, ahol semmi érzelem, semmi intimitás, ami meghitté tenné az egészet, számomra értelmet adva a dolognak.

Továbbra is azt hiszem, hogy ezt a világot nem nekem találták ki, egyre jobban taszít ez a felszínesség és nagyon hálás vagyok Istennek, hogy megmutatta, hogy van más út, habár nem könnyű. 
Tegnap szórólapokat osztottunk a gyülinek a Marne la Vallée campus mellett és egy sráccal beszélgettem arról, hogy mennyire JÓ, ha az embernek van hite, ami megerősít, ami segít, ami felemel, ha van egy közösség, ahol összetartoztok, EGYÜTT. Ahol a management meg a karrier ellenére is megtartod magad és taposás helyett, segítesz a másiknak
Hogy emberek tudjunk maradni az embertelenségben és ne a pótszerekhez nyúljunk, mint az a sok fiatal tegnap...

Ilyenkor persze még jobban hiányzik Pest underground oldala főleg a töménytelen Hiperkarma Kispál Quimby hallgatás után a koliban, az A 38, a Zöld Pardon, a régi Gödör, meg persze a fesztiválozás rosé fröccs rengetegek, de aztán rájövök, hogy társaság nélkül ez sem az igazi, és, hogy a barátaim nagy része külföldön,nem tudnám kiélvezni.

Néha el-elgondolkodom, hogy „célországot” váltsak, Ausztria Graz meg egy jó kis német korrepetálás az egyik gondolat, de még bennem van Skandinávia-Baltikum is az angollal, mert igazából nem tettem le a tengerentúlról, Mexikóról/Argentínáról vagy a sok Péter féle karibos sztori után Martinique is egyre jobban vonz, de ezt ugye egy magyar fizetésből nehézkes lenne összeszedni, szóval még nem tudom, hogy Imerre kell ezek után igazítanom a vitorlám…

Összeségében szólva, nem bántam meg az estét, mivel ez is egy tapasztalat Oscar Wilde-ot idézve, „Experience is a name people call their mistakes.”

Úgy érzem, ezek a dolgok egyre inkább erősebbé tesznek, és ha azt nem is tudom még teljesen , hogy mit akarok, a Vicky Cristina Barcelonát idézve, egyre jobban kristályosodik, hogy mit Nem.