2012.02.18. este
Nézem a laptopomon a képeket és hiányzik Graz.
Most bizonyára mindenki őrültnek néz, hogy a csodás Párizs mellett mégis mi a
francot eszem abban a kicsi, osztrák városban.
Az embereket, a mosolyt, a sok nevetést, a
barátaim: Dettit és Enikőt, meg az ő barátaik, Ninát, Jant, Juant, Amelat, a
lökött bosnyák srácot a Detti egykori kolijából, a sok idióta füttyögő balkánit
(nah jó Lognesban a feketék helyettesítik), az isteni finom sült padlizsános
vega gyrost meg a kenderdarabos Mitzi Blue csokit és város közepén lévő Hanf am
Glücköt.
Szerencsére Párizsban is akadnak kattants
emberek, csak a 7-8 milliós tömegben nehezebben tűnnek ki, de itt még a vintage
is 80as évek beli Dior cipő. És sok szőrme, ami engem, mint friss vegetáriánust
nem kicsit taszít.
Azért Milánóval szemben a város sokkal
bohémabb, meg színesebb, imádom, hogy nyüzsgő és multikulti.
Igazából itt az ESCI-n értem meg a Kefet
ellenérzéseit Milánóval szemben, most kb. én is ezt érzem a sok iszonyat gazdag
francia között. Ma elmentünk a Crousba Carte Monnéoért, mert ugye csak azzal
lehet mosni, kb. 2-3 hét mire megkapjuk, mert nem vagyunk a Marne la Vallée
egyetem diákjai, addig szerintem megkérem Anikóékat/csajokat a Figurierben,
mert addig nem húzom ki fehérneművel.
Utána
Alexandra ötletére kimentünk a Bussy tavakhoz, láttunk hódot(ÚÚRisten de cuki
volt!!!), meg sör és én is elszívtam egy szál cigit (rendesen fáj is a torkom),
meg fotózott egy csomót:D Persze végig szar zene szólt, egy csomó Rihanna meg
gagyi francia rapszerűségek is, de nem szóltam, örültem, hogy végre kicsit
integrálódom, de fél 6 fele feljöttem tanulni.
Aztán Alex bejelölt facebookon, persze nála is
Costa Rica. New York meg Montréal, kezdem szánalmasnak érezni magam Tallinnal
meg Barcelonával. A net persze vacakol, úgyhogy a holnap szöveg szótárazását a
suliban kell óra előtt befejezni, meg remélem addigra Mili Bea is átnézi a
marketingem és küldhetem a tanárnak.
A KEKSZ is nagyon hiányzik, habár a Figuriert
is szeretem, valahogy a KEKSZ nyitottabb, itt a katolikusság miatt kicsit
zártabb, de az nagyon jó, hogy van köztünk brazil, benini, portugál, magyar és
francia és mindenkit befogadnak.
Meg egy kicsit enyhíti ezt a felszínes
légkört, mert igazából a sörözés alatt is hülyültünk és őszintén szólva, mély
témáról eddig nem is nagyon beszéltem itt mással csak Anikóval.
Érzem már, a Kefet miért preferálja Budapestet
Milánóval szemben.
Hiányzik az Instant meg a Szimpla underground
feelingje (OK, Párizsban is lehet hasonló, ha jobban keresem, csak itt az
ESCI-n nem ez az irány)
, a tavasz nyári Zöld Pardonos Zagar
a rosé
fröccs (csinálni kéne majd a Krisztivel)
a Gödör tetején ücsörgés
a
Jászai téri Hummusz bár (éhes vagyok, nem is kicsit épp:D)
a Római part,
néha a Túró Rudi (jajj de giccses)
a Detti féle filmezések meg bicikli tolásos
lelkizés Sopronban
az Enikő féle boogie man táncolás
az Anna
meg a Kriszti nevetése
a budai
várnegyed a 4-6os Margit sziget megállójáról
a
citromos Soproni, kb. most ennyi:D
Igazából a várossal tényleg semmi bajom,
tavasszal Lognes is csudijó lesz, a kis tavakkal meg már most bújnak ki a
nárciszok meg tulipánok a földből, szóval ha melegszik még jobb lesz arra
futni.
Párizst is bőven van még időm felfedezni,
egyik hétvégén csak úgy lesétálok a Szajna parton eldöntöttem, meg holnap is megyek
be Anikóval találkozni. Szombat este Versailles után is kavarogtam egy kicsit,
a 3-4 kerület ódonsága is rabul ejtett, a szűk kis középkori utcák, sikátorok,
4-500 éves házak egyszerűen mesések, másnap reggel vissza is mentem lőni még
pár fotót. Meg néztem lesz még Goya-s fekete romantikus kiállítás (bár Goyát
sokat láttam a Pradoban) meg valami artfilmes bigyó is jól esne.
Az olaszok közül Matteo tök okos, én meg tök
hülye, full nem tudom magam kifejezni franciául, nem tudom miért, megint
iszonyat angolon van az agyam:S:S Igazából Nadya, Ivelina (a 2 bolgár) meg Alex
(fhanszia) is nagyon édesek meg jószándékúak, de valahogy nekem kevesek,
valahogy kicsit felszínesek, biztos velem van a baj. Mások épp nyílnak ki az
évek meg az utazások folyamán, épp ellenkezőleg, zárkózom egyre inkább be és
létesítek sokkal nehezebben ismeretségeket, mint néhány évvel korábban.
Nem tudom, de mostanság mindig az októberi
grazi kiruccanásra gondolok, ahol viszont első blikkre befogadtak, nem voltam
több vagy kevesebb, mint a többiek,és egyből meglett a közös hang és otthon
éreztem magam, itt eddig ez max Jéroméknál az első pár nap meg az első
Figurier-s alkalommal valósult meg. Nem tudom, nehezen elegyedek ezzel a
business világgal, és általában csalódás a vége, mert úgy érzem nem felelek meg
ezeknek az ideáloknak: rágom a körmeim (igen megint folyamatosan), konfekciós
cuccaim vannak, nem igazán szeretem a kortárs diszkózenét, sose voltam
tengerentúlon és sima hétköznapra nem szeretem feltenni a rikítóbb rúzsaim.
És most úgy érzem, a franciám is kezd
visszafejlődni, megint csak a basic szavak jutnak eszembe, elcseszem a
participe végződéseket meg a nemeket, amiket elvileg tudok, habár a
passzívomban minden ott van, de valahogy nem vagyok teljes valami hiányzik, még
akkor is, ha a világ egyik legjobb városában vagyok.
Szörnyű ez az elégedetlen természetem, néha
jó, hogy újabb és újabb dolgokra sarkall, ösztönöz, így nem ragadok meg, hanem
tudok felfelé menni.
Másrészt
gyakran sajnos épp az ellenkezője: elégedetlenségbe, lázongásba, hisztirohamokba
csap át, ami azonban nem fejleszt, csak visszahúz a körkörös irigység és
elégedetlenség folyamába, és ilyenkor mint a Hiperkarma számban azokat bántom,
akiket a legjobban szeretek: a szüleim, az Enikőt Helsinkiben, vagy a múltkor Pétert,
aki kivitt a reptérre szombat reggel 8kor én meg néhány nappal később őt küldöm
el a búsba, mert a Crous-os nők bunkók és a BGF nem adott pénzt.
Valahogy már kevésbé érzem magam harsánynak,
mint Pécsen, bár sarokban ülős típus nem leszek, de valahogy nem találom itt a
helyem, nem tudom megértetni magam, nem tudok úgy Isten igazából önmagam lenni,
holott azt hittem, hogy pont itt virulok ki.
Az utóbbi néhány évben sokan cikiznek, hogy
workaholista lettem, igazából most is valami munkafélétől várom a megoldást,
ahol kicsit idősebb korosztállyal lóghatok (lehet az a gond, hogy itt sokan
22-23 évesek csak) és valami velősebb témáról is beszélhetünk, amivel tényleg
fejlődöm. Meg itt mindenki párosával jár, a Valentin napi szívecskés dobozok
még mindig a boltokban, meg a közhelyek szerint is a szerelmesek városa,
úgyhogy most nagyon hiányzik egy kapcsolat, néha még el-elképzelem, hogy
Péterrel andalgunk a Rue Moufftard-on beülünk random borozni, aztán crepet
eszünk valahol meg közös képet lövünk az Eiffel toronynál, aztán ráébredek,
hogy ő mostanság a munkának él és amúgy sincs sok jövőnk.
Igazából máskor meg nagyon nem akarok
visszamenni, mert úgy érzem, mintha eddig otthon be lettem volna zárva, itt
sokkal nagyobb mindenből a választék, sokkal több a lehetőség, csakhát így
egyedül nem olyan könnyű. Azt hiszem aludni kéne, mert holnap megint teszt,
mivel vacakol a kolis net 23.56 van:D
No comments:
Post a Comment