Paris je t'aime!

Paris, je t’aime!

Mivel többen jelezték, hogy a blogból egyfajta negativitás árad, szeretnék most a pozitív dolgokról írni. Habár gyakran érzem magam egyedül és meg nem értve a suliban, mint már korábban is írtam, igenis ÉLVEZEM az órákat, szóval nekem az Erasmus tényleg a tanulásról szól, ha másoknak nem is.

Szerdán nem volt pl. órám és ügyintézés után bementem Párizsba, a Sorbonne (Paris I.) Sainte Genevieve könyvtárába a Panthéon mellett. Ígérem nemsokára képeket is teszek fel, hogy kicsit színesítsem a blogot, erről a könyvtárról is lőttem egy-kettőt: ez olyan, mint a filmekben, ÓRIÁSI, hatalmas, tele diákkal és van minden. A könyvek helyben használhatók csak, de TOTÁL INGYENES. :D

Ha valamit szeretek a franciákban, akkor ez az a kultúrához való hozzáállásuk, a kultúra, a művészet egyetemessé tétele, mindenki számára hozzá férhetőnek tenni. Aki még nem tudja, 26 alatt MINDEN állami múzeum ingyenes, most pl. a Panthéont is megnéztem.

Utána a Boulevard Saint Michelen sétáltam le a Notre Dame-ig, ez az a sugárút, amin Ady versében elsuhant az ősz, ma már zajosabb és tele csodásabbnál csodásabb boltokkal.

Útközben a Finn Intézetre is rábukkantam, a vasárnapi süti délutánra egyedül nem biztos, hogy elmegyek, de ha valami mozi vagy színház lesz, lehet benézek, ki tudja:D

A Notre Damenál cserélik a harangokat, a régiek ki vannak állítva, ezért még a szokottnál is több a turista, de sikerült 1-2 képet csinálnom egy sirályokat etető bácsiról a naplementében:D

Tegnap is az 5-6 kerületben mászkáltam, állásinterjún a párizsi Magyar Intézetben, a Luxembourg kert mögött, a Saint Sulpice templom utcájában, szóval az 5ik kerületet kezdem kiismerni. 

Múltkor Anikóval a Midnight in Paris-t néztük stílusosan, és ott a főhős szerint Párizs esőben az igazi, valóban, ennek a városnak még a szakadó esőben is megvan a bája. És kezdek kevésbé érzékeny lenni az esőkre, bár az olyan napsütéses enyhe napoknak, mint a mai kimondottan tudok örülni, mert a lognesi tó körül lehet futni, ami szintén nagyon kis aranyos: sirályok meg vízicsibék vannak, erről még nincs képem, ígérem ezt is pótolom.:D

Szóval nem vagyok elkeseredve, főleg a szerdai mise után nem, nem tudom, hogy de néha egy-egy prédikáció nagyon mélyen be tud találni, most ugye a böjtről volt szó, az elvonulásról, a magukra találásról, pont néha a campus sivatagában, nah itt potyogtak rendesen a könnyeim. (Sorry a negativitásért)

Lehet nekem most pont erre van szükségem most, kis pihire, tanulásra, magamra találásra. Tegnap, mint látható írtam is egy verset, ami szerintem elég gyenge, viszont nyár óta nem írtam SEMMIT, és két hét Párizs után, voilá.

Itt tényleg sugárzik a művészet az utcákon, imádom a kis bárokat, a metrón lévő utcazenészeket, a gyönyörű ruhákat (különösen a fehérneműket, amiből Magyarországgal ellentétben VAN MÉRET is), a vasárnapi piacot a Bastille-nál, a macskákat a házak ablakában és a nutellás crepe-t!

Paris, je t’aime!