PTE nosztalgia

Március 15eztem Strasbourgban és jöttem haza repülővel Madridból is, most Párizsban március 15eztem kokárda nélkül, még a Magyar Intézetbe se mentem el. Lelkifúrom volt, hogy míg apa dolgozik, én megint iszom (pótolom a Külkeres lemaradást), egy Pécsről ismert csajjal.
Itt gyakran jönnek elő PTE-s emlékek, amik néha nosztalgiával néha a düh és a keserűség keverékével töltenek el. Amikor a BGF-en Pécsre gondoltam ritkán ugrottak be a franciás dolgok, inkább az anglisztikára gondoltam nosztalgikus érzettel, hiszen onnét jóval több emberrel beszélek a mai napig, noha a francia volt a fő szakom és így utólag is kiderül, hogy az ottani órák voltak a hasznosabbak, különösen a nyelvészet meg az alkalmazott nyelvészet, az íráskészséget fejlesztő tárgyak.
Ha a facebookon valaki jó zenét rak ki az is általában vagy a győri baráti köröm tagja vagy angolos excsoporttárs, a franciások közül mostanra tényleg csak a Kingával meg a Ritával és néhanap az Edinával beszélek, a többiek nem is érdekelnek.
Amikor futok, sok utca viseli a költők nevét és a Musée d'Orsayben is a másodéves 19. századi francia irodalomórák ugrottak be, de aztán mikor mindenki kiment Erasmusszal, a 3ik év maga volt a POKOL, számos kudarccal találtam szembe magam. Közel 2 évre volt szükségem, hogy a kineziólogusomat idézve "hamvaimból újjáépítsem magam, mint a főnix", hogy fel tudjak állni, fel tudjam emelni a fejem, és a világtól elzárt kis mediterrán medencéből (most már egyre inkább pocsolyából) ki tudjak lépni a "világba". Hogy a bölcsészkar elvont világából konkrétabb dolgokkal foglalkozzak és pénzt keressek, eltartsam magam. Hogy a munkával együtt ÚJRA felépítsem a saját identitásom, a saját nőiességem, hogy megmutassam az előítéletes főnökömnek. 2011 számomra vízválasztó év volt, és bár nem volt felhőtlen. nagyon sok újat hozott nekem. 2 év után Ljubljanában éreztem magam boldognak, teljesnek és szabadnak, egyedül, önmagamnak. 2 év után felvettek a mesterképzésre és habár a BGF-es éveim nem a buliról szóltak (azért Annáékkal szerencsére volt pár koncert is), viszont az átlagaim messze felülmúlják a pécsieket, és erre rátett a TDK is, mint sikerélmény tavaly.
A sok pécsi szerelmi kudarc meg nekem nem jön össze után, 2011-ben megismertem Pétert, akivel a kapcsolatunk helyenként szintén viharos volt, viszont nagyon nagyon sokat kaptam tőle, ami itt kinn is visszaköszön, különösen a suliban. Azt hiszem nélküle nem lettem volna képes hinni magamban, végigcsinálni az 50 kredites féléveket és beadni az Erasmust. Attól is a pécsi kudarcok tántorítottak kishíján el, a kollégáimmal kiabáltam a pécsi tanárok által okozott szenvedések miatt, az a fél órás telefonbeszélgetés meg az a Bazilika melletti sörözés,mikor a U2 New Year's Day szólt a háttérben nagyon megragadt.
Ha valaki megkérdezi, miért voltam 2 évet a EUROPE-nál, hát ezért, mert a Judit meg adta nekem azt az esélyt, amit Pécs miatt meg a multik kudarca miatt azt hittem elvesztettem, igazából ezzel az állással kezdődött egy újabb kör: új iskola és a szerelem is.
A BGF kapcsán még a KEKSZ-et kell megemlíteni, mert a nyári dolgok után a lányok és a Hit adták vissza az önbecsülésem. Többen kérdezték, mi ez a vallásos izé, hát az, hogy nekem ez adta meg azt, amit annyit kerestem saját magam (és mások) elfogadását,a lelki békémet, az igaz barátokat a suliban és itt kinnt. én ebben találtam meg a krízisekből vezető kiutat (a cuki kisállatok képének nézegetése mellett) természetesen, azt, hogy nem vagyok "selejt",rosszabb másoknál, már nem foglalkozom mániásan a súlyommal, lelkifúdalás nélkül tudom megenni a csokit, mert akkor lemegyek futni, ami szintén feltölt erővel és önbizalommal.
A másik, Nyusztay, a jelenlegi konzulensem, akitől elsőre megijedtem, olyan kérdéseket tett fel a felvételin, hogy utána a BGFtől a HÉV megállóig zokogtam, az egész iskola tiszta Pécs volt, én a Corvinust akartam, az új üvegépületet, a tiszta lapot, elfelejteni mindent. Aztán erre kiderült max pontot adott, és már az első hónap után megjegyezte a nevem, ami ritkaság. A TDK előtt pedig meg akart "védeni" egy általam nem kedvelt, a tipikus, magát okosnak beállító, de buta magyar lány prototípusától és, azt hitte, külföldre jártam, mert látta, hogy sokszor nem éreztem magam itthon.
Tegnap este benn voltam Párizsban ismét a Ritával, és mivel nem keveset ittam, megint a negatív emlékek, a kudarcot jöttek felszínre, hiszen a Corvinusokkal vagy a BGF-esekkel ellentétben Pécsen nem megnövelik az önbizalmunk, hanem porig zúzzák, és ahhoz Tomi szintű önbecsülés kell, hogy ne vesszen el, de az én érzékeny természetemmel az utolsó pécsi év teljesen magam alá döntött. a Bibliában sokszor van szó az alázatról, Isten nekem azzal a két évvel elég kemény leckét adott róla nekem, most már max. a zenei ízlés miatt nézek le embereket (OK, tényleg ledöbbent az is, ha valaki nem ismeri a Vörös és Feketét:D), de nagyon igyekszem az embereket nem megítélni amiatt, hogy szakmunkásba jár, vagy kávéházban dolgozik, utóbbinál arra gondolok, bármikor lehetek a helyében. A Pétertől azt is megtanultam, hogy a kedves szó bizony szakmailag is sokat segíthet, a tanszék titkárnője is azóta nagyon kedves velem, mióta megdicsértem a hajszínét:D
A már sajnos nem élő nagyim, mindig azt szokta mondani, hogy az érett kalász lehajtja fejét, míg az üres felemeli, és a Bibliában is számos tanítás van erről. Most nem az álszerénységre gondolok, ami otthon sajnos tényleg nagy divat, hanem arra az IGAZI krisztusi alázatra, amikor megmosta a tanítványok lábát, miközben nagyon is TUDTA ki ő, DE megcsinálta és azt mondta kövessék!
Kicsiben ugyanezt látom, apukámnál is, aki városi kirendeltségvezető létére, 25 év szakmai tapasztalattal is tudom, hogy megfogja a lapátot meg a csákányt és kiszedi az autót a hóból, hogy nincs más, de egy percre sem felejti el, hogy kicsoda.
Nah igen ezt felejtettük mi is el, a BGFen meg a Corvinuson azt tanítják egyből vezető leszel, a bölcsészkarnak meg aztán semmi köze a valósághoz, és amikor kilépsz dolgozni, minden összeomlik, kezded előröl, mint itt én is, teljesen újat tanulok, MEGINT. Minél többet tanulok, annál inkább rájövök, mennyire beszűkült a látóterem, mennyi minden van amit még nem tudok.
"Akkor felébredsz és rájössz akkor arra, hogy mindenre rájönni valójában semmi"