Mostanában sokat hallgatom Lana del Reyt (ha ciki ha nem), minden második lány és ez az egyetlen bajom vele, mert amúgy tényleg JÓ, amit csinál, bár a Video Gamestől a hideg kiráz (nem pozitív értelemben), de a Born to Die-t meg a Summertime Sadness-t egyszerűen IMÁDOM!
Ennyi Marketing mellett nagyon kijött a bölcsész énem (de lehet ez Párizs hatása), és rájöttem, habár sokan Nancy Sinatrát látják benne, nekem a sok autós klipje mellett kicsit a Kerouac féle úton könyv is bekattan (szintén 60-s), de a farmersort-tornacsuka szakadt póló miatt kicsit grunge-s is (azt a kort meg ugye imádom), de igazából a sok "szánsájn hepi" mellett azzal a melankóliával meg a szirénhangjával futott be, amire rádob az arca meg a haja. Az biztos, hogy MÁS, mint a többi popzenész (sajna egyre kevésbé az és egyre populárisabb...:S)
A zuhany alatt viszont rájöttem, hogy nekem Ő testesíti meg egy kicsit azt a spleent, amit én meg az "Y generáció" tagja érzünk, és habár Lana nagyon is amerikai, minden klipben ott a "csillagos" zászló, de ez a spleen Kelet Európában is megvan, talán még erősebben, hiszen MI érezzünk igazán, hogy ez a rendszerváltás nem egészen olyan lett, amilyennek a szüleink szerették volna, hogy legyen.
Mivel korosztályom beli ő is, Lana testesíti meg azt a 80-as évek végén 90-es évek elején született fiatalt, akinek csak a krízis, a kilátástalanság maradt.Bár, neki Amerikában azért jóval több jutott a lázadásból, hiszen mi maximum a szülői szigor és most a tandíj ellen tudunk lázadni, csak a 68as diáklázadások vagy a 89-es nagy változások kora már a múlté.
Miénk a technológiai fejlődés, közben az élő beszéd szerepe egyre csökken, mindent okos telefonon intézünk el és az Internetkapcsolat hiánya teljesen megbénít minket, nem beszélve az áram szünetről...
Hétvégén fekete romantikás kiállítást néztem a Musée d'Orsayben és rájöttem, hogy lehet azért szeretem annyira a késő romantikát meg a szimbolizmust, a századelőt, mert ők is ezzel a spleennel vannak átitatva.
A Nagy Forradalmak kudarcot vallottak, a nemzetállamok ügye problematikus (pl. a Balkánon még ma sem rendezett a helyzet vagy a kurdoknak sincs önálló állama-jajj az NT-s énem:D. én skizofrén, never:D), a polgári fejlődés sem egyenlőség mellett valósult meg és a nemesség helyett a pénz lett a mérvadó, ez a szemlélet meg a mai napig tartja magát.
Bár sokat küszködök kinn az anyagiakkal meg néha le is néznek (tanárok, adminisztrátorok a csoporttársak inkább kíváncsiak) a kelet európai származásom miatt, úgy döntöttem megpróbálok "egzotikus előnyt" kovácsolni belőle és az írásban is jobban felszínre hozni, pl. a 3as metró lüktetését és számomra ijesztősségét szeretném beleszőni az egyik versembe, a gond a szokásos: a képek megvannak, a sorok-szavak nincsenek...
Angersaban a múzeumban is láttam, a származásom nem lehet letagadni és NEM IS AKAROM, nem akarok hőzöngeni a magyarságommal, de SEMMI SZÉGYELLNIVALÓ sincs benne, még a közelmúlt politikai eseményei miatt sem. A brit angol a nehézség helyett gyakran mond kihívást, azt hiszem most én pont így vagyok, mind a munkában mind az írásban meg kell próbálnom a lehető legjobban az előnyeimre fordítani a saját hátterem, hiszen, ha csak panaszkodok, mint a jó magyarok, attól nem jutok előbbre.
Persze az írásban spleent szeretném megtartani, mert nekem tényleg sokkal gyengébbek a pozitívabb kísérleteim, persze van 1-2 kivétel, de én tényleg mélyről, fájdalomból tudok igazán írni, azt tudom felhozni és verssé transzformálni.
Valahogy ezt kell csinálnom Nyugaton a magyarságommal, a kelet európaiságommal is, hiszen Julia Kristeva vagy Marie Curie példája is azt bizonyítja, hogy igenis LEHET kelet európaiként boldogulni Franciaországban!!!(vagy máshol Nyugat Európában)
