reggel

Pécsre jöttem, lehet utoljára. Búcsúzóul sok olyan emberrel összeakadtam, aki fontos volt nekem az itt töltött 3 év alatt, legyen szó egy-egy kedves felsőbb évesről, vagy Mikről és Prof Komlósiról, számomra a 2 legkedvesebb tanárról az angol tanszéken.
Ádámnál aludtam. Nagy beszélgetések, bögre teák, puha csókok, de valahogy mégsem az igazi.
Hiába a vonzalom ez egy halálra ítélt kapcsolat.
Két külön világ, pedig egy évben születtünk, egy országban.
Könyv. Semmi szépirodalom nincs nála a lakáson sose, sportújság, föcis könyv.
Táncol.MŰVÉSZET, így csupa nagy betűvel, de amugy hallgatag.
Olyan meghúzódó, mint valami borostyáninda a falon. Messziről nem veszed észre, csak közelről tűnik fel a szépsége, különlegessége.
De valahogy hiányzik a bohémitás néha.
Meg nem érzem.
Az én hibám de egyszerűen nem tudom éretzni- és néha ő se engem. Ma regel korán kel tanulni, nehéz vizsga. Megértem, de egyszerűen nem trudtam aldni, ha pedig sikerül álmomban ő csókolt, ő ölelt, zihált kérőn a fülembe.
Nem tudtam feldolgozni, hogy ott a szomszédban a pasi és a sulit választja helyettem.
Valószínű én is ezt tettem volna.
Sajnos.
Reggel csodás volt a táj, lágy akavarellfinom égalja, ne tüzes gyilkoló lángyvörös, hanem
halvány rózsaszínes fénnyel festett, szinte eggyé olvadt mégis halovány ragyogásával kiemelkedett a hó fehérségéből. Ez a világosságot törte meg éles, csipkés kontrasztjával a fák sötétbarna ágai.
De ő valahogy ne veszi észre.
Ő jól vezet, koncentrál, precíz, be tartja a szabályokat.
Ét szétszórt, sedre, repkedős egy cica vagy egy varjú rögtön kizökkent a volán mögül.
Neki a feje fáj, nekem a szívem illetve a gyomrom nem akar engedelmeskedni.
Férfi és nő
Ész és szív.
De valahogy mégis hiszem, hogy létezik a harmónia, a telepátia, az egymásra ráéérzés, az egyrugó.
Ez a SZERELEM.
aki engem nem itt vár, hanem messze, messze...
nagy költőink mint Ady vagy József Attila is Párizsban eszméltek rá igazi valójukra, külfölfdi útjaik után tudtak igaz magyarok lenni.
Én tudom, nem jövök vissza, mégis magammal viszem a népzene minden fájdalmát-örömét, a meseszép verseink, az ősi ősi múltunk..
mostanság egyre többet visszhangzik a fejemben Ady Tisza partján c. költeménye vele zárok:
A Tisza-parton
Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm.
Gémes kút, malom alja, fokos,
Sivatag, lárma, durva kezek,
Vad csókok, bambák, álom-bakók.
A Tisza-parton mit keresek?