budapest vol3.

kicsit Madridos érzés most itt kék standkendőbe burkolva írkálódni...
furcsa meg-megállni, mert mikor Pesten élet van az zajlik. Mocskos, koszos, füstös, a metrók állapota katasztrófa, a nemzetköziség és a pörgés miatt azonban vitatatlanul nagyváros. Tetszik, bár Madriddal vagy Londonnal azért összehasonlíthatatlan.
Hm... A fickóról kiderült, hogy csak második, vagyok, nem véletlenül húz ösztönöm folyamatosan a baloldali státusz-szerető felé, illetve nem véletlen tetszik a francia maitresse szó.., c'est la vie.
néha jó lene azért okokat tudni, csak sötétben tapoogatózom hiába vagy macskaszemem nem mindennek a körvonalát veszem ki.

Szeretnék szeretni, úgy érzem tudnék és tudok is adni.
Most is jól esne egy bögre tea, nem az íz hanem a melegség, az otthon, biztonság, nyugalom érzés miatt. Illetve valakit jó lenne átölelni.
De egyedül vagyok.
Mint egy Tóth Árpád versben.
Avagy kedvenc Fridafilmből Lev Trockij: "we are alone in pain"
Igen ez az önállóság, ami kicsit magány néha.
És néha fáj.
Lehúz, magával szippant mint az örvény, rád nehezkedik mint a köd, bőröd minden pórusát átjárja a kétségbe esés.
I neeed someone!! I need help!
HELP! HELP! HELP!