Espana 2011

budapest vol3.

kicsit Madridos érzés most itt kék standkendőbe burkolva írkálódni...
furcsa meg-megállni, mert mikor Pesten élet van az zajlik. Mocskos, koszos, füstös, a metrók állapota katasztrófa, a nemzetköziség és a pörgés miatt azonban vitatatlanul nagyváros. Tetszik, bár Madriddal vagy Londonnal azért összehasonlíthatatlan.
Hm... A fickóról kiderült, hogy csak második, vagyok, nem véletlenül húz ösztönöm folyamatosan a baloldali státusz-szerető felé, illetve nem véletlen tetszik a francia maitresse szó.., c'est la vie.
néha jó lene azért okokat tudni, csak sötétben tapoogatózom hiába vagy macskaszemem nem mindennek a körvonalát veszem ki.

Szeretnék szeretni, úgy érzem tudnék és tudok is adni.
Most is jól esne egy bögre tea, nem az íz hanem a melegség, az otthon, biztonság, nyugalom érzés miatt. Illetve valakit jó lenne átölelni.
De egyedül vagyok.
Mint egy Tóth Árpád versben.
Avagy kedvenc Fridafilmből Lev Trockij: "we are alone in pain"
Igen ez az önállóság, ami kicsit magány néha.
És néha fáj.
Lehúz, magával szippant mint az örvény, rád nehezkedik mint a köd, bőröd minden pórusát átjárja a kétségbe esés.
I neeed someone!! I need help!
HELP! HELP! HELP!

more Madrid:)

adios Madrid!

csomagok kész már csak a hajkefét illetve a jelenlegi pizsmám kell eltenni, délben barajas, 13.45kor pedig felszállok...

hiányozni fog ez az egész, különösen ő.. nagyon mregkedveltem...

tegnap éjjel hajnalban életem legdurvább, legőszintébb kritikáját kaptam tőle...

és NEM fájt... sőt nyugalommal Buddha/Mona Lisa mosollyal töltött el...

mert igaza van...

rohanok, pörgök, folyamatosan és ritkán állok meg...

csak olyanra néha, hogy élvezem a napsütést vay egy könyvet...

pörgök, pörgök, folyamatosan ki akarom fejezni magam, de közben ez néha üres és felszínes...

mert a mély dolgokra nem hagyok időt...

pedig ugyanaz a vége mindennek, bárhogy is nézzük: "mind belehalunk"

ezért a siettség, a a kapkodás és a félkész állapotok?

5perc előnyért az életed kockáztatod a piroson áthajtásnál???

you have to take yourself seriously if you wana be taken seriously-miondta Kasparov sakkozó bácsi és ám.

Igaza van, hogy nem szabad annyit fecsegnem, hogy gondoljak meg minden egyes szót. Mint amikor versezem.

ÁÁÁÁÁÁ alig várom már, hogy valahol leüljek nyugiban, mikor leülepedett is megírjam a kis sós, Margarita koktélos, kígyós, finoman bittersweet-inkbb salty sweet;) versikém..

űszerintem lelkileg ismét öregedtem.

22 vagyok, kiléptem a harmadik ciklusból, a kamaszkorból. nincs visszaút, fel kell nőnöm.

Lelkileg is

Igazából odafentről kaptam Őt, hogy rávilágítson ezerkre és érett bölcsességet kapjak. Remélhetőleg ő meg picit vesz át az optimizmusomból(11év minusz, még jóval kevésbé vagyok megkeseredett)

You have to path your energy. Nah igen ezzel meg kb november-december óta küzdök, most meg tavasz, télleg túltengés, szerintem Máltai lesz:)

a karitásszal tudom, hogy jó helyre kerül a fenti adomány, kicsit visszaforgatom....

CSODA volt az ittlét.

Minden pillanat.

Még a veszekedések is.

Abból is tanulsz.

Experience.

Hát remélem fejdlődök, valóban kinyithatom a SZÁRNYAIM, jobban megtanulok hallgatni, igazán figyelni a MÁSIKRA, igazán kinyitni, nemcsak a saját kotyvalákom árasztani!!!

Ehhez pedig erőt kérek illetve kitartást...:)

meg azt hogy bármit is mondd igenis létezik a magyar szűkláókörűség-pesszimizmus (igen mindenhol de itt extrán) hogy ne törje le a szányaim!

Madrid köszönök mindent! Isten Veled, remélem találkozunk:)