J'attends

Már nagyon várom az utat: hogy végre megszabadulok a számomra egyformának tűnő buta lányoktól a HÉV-en, a felszínes beszélgetésektől a 70 éves bácsik által tartott haszontalan óráktól.
Hogy fél év után újra találkozom Anikóval, aki már kiismerte a helyet, jókat nevetünk és kókusz vodkát iszunk.
Hogy ismét eljutok Amélie kávézójába is a Montremartre, de most meg is kóstolok valamit.
Hogy a Kriszti feljön és rosé fröccsöt csinálunk az Eiffel toronynál és én is elmegyek Angersba
Hogy végre gyakorlatias óráim lesznek és megjavul a kiejtésem
Hogy Pécs után talán újra egy igazi Campuson leszek nagy parkkal és sok fával
Hogy végre egy olyan igazi nagy könyvtárban tanulhatok
Hogy crepet és creme bruléet eszek újra a Notre Dame mellett
és hogy végre lesz egy jó fotóm a Louvre előtti üvegpiramissal.

A legtöbb Erasmusossal ellentéttel én már jártam Párizsban, láttam a főbb nevezetességeket:

az Eiffel tornyot

voltam is a tetején:

jártam a Louvreban:

és Amélie kávézójában:

megnéztünk a Moulin Rouge-t

és a Notre Dame-t.

Bár még így van még mit megnéznem, nem voltam Versaillesban, sem a Pompidou központban például. De megnyugtat, hogy így nem kell azon járnia az agyamnak tanulás közben, hogy hová kéne még eljutnom, hanem felfedezhetem Párizs bohém oldalát is, amit 2 éve sajnos nem igazán sikerült.
Akkor kicsit csalódtam a városban: nyomasztott a sok bevándorló, a feketék szaga a metrón, a folyamatos leszólítások és a kosz, ami még Budapest után is irritált. (pedig ez a város sem túl tiszta.)

Most mégis várom az utazást, remélem most más lesz és jobban megtalálom e különleges város varázsát magamnak.

És ma este már nem kicsit megkönnyebbültem: ha minden igaz, megvan a szállásom is!:)