Je suis arrivée!

Parisienne

Szóval, itt vagyok megérkeztem Párizsba, bár korántsem volt ilyen egyszerű…

A történet a pakolás című rémtörténettel indult, mivel én idióta nem álltam neki pakolni, csak február 1-én a 2-i reggeli indulás előtt Mentségemre 2 dolgot hozhatok fel az elmúlt, kellemesnek nem igazán nevezhető hétvégét egy lemondott és egy nem kicsit lehúzó találkával, illetve azt, hogy nem tudtam még hazamenni Győrbe Meg persze azt, hogy szakdogát írtam Szóval elsején reggel még az egyetemi papírjaim szortíroztam, aztán délután ruha pakolás, nah meg a cipők, nah meg a könyvek…  A végén egy ocsmi herpesz is kijött ráadásnak

A vége az lett, hogy plusz egy táskával sikerült túllépnem a 23 + 12 kilós súlykorlátot, amiért szép összeget fizettetek velem a reptéren. Utolsó éjjel persze a földön aludtam egy paplannal, ami elég messze esett a kényelemtől, illetve apa reggel fél 7kor jött a cuccokért, ami 6os kelés jelentett. Péter közben megígérte, hogy kivisz és egy „softos” verziót kellett beadnom apunak, aki reggel megvárta az autót. Előtte még éhgyomorra üres kávé meg Finlandia, amire apa hívott meg, mert már remegtem az idegtől.

Aztán a kocsiban a dübörgő Rammsteinre kicsit megkönnyebültem bár a Finlandia miatt folyamatosan be nem állt a kicsi szám, de a „beb*szcsis” sztorik kimaradtak. J

A repülő felszállt, mellettem valami arab muksó aki aludt, aztán csomagkiszedés, és 4 bőrönddel keveregtem a 6 részből (A-F) álló terminálon, a pasik bámultak össze-meg vissza zár télikabátban is, de még a reptéri őrök se segítettek volna…

Hosszas viszontagságok után végre megérkeztek Anikóék, akikkel röpke 2 órás út miatt ideértünk barátja, Jérome szüleihez, közben egy francia muksó bevándorlás ellenes előadást tartott neki, miután valamit nem értettem meg, a sok spanyol után még hegyeznem kell a füleim a franciára, főleg, ha belendülnek, de csak belejövök.

Jérome vett pain au raisint, ami mazsolás-pudingos csiga, aztán főztünk üvegtésztát, pestoval meg rántott hússal, kicsit multikulti, ami van itthon szint. Aztán megnéztünk egy filmet, ami ilyen banlieu-s srácról szólt és volt, hogy nem mindent értettem, de nagyon akarok tanulni.

Közben itt volt Madame Le Chat a szürke-fehér cicmák meg Hercegnő a bézs színű hörcsög

Aztán megjött Jérome anyuja, aki a legtöbb franciával ellentétben tök érdeklődő az egykori keleti blokk országai iránt és a vacsora alatt ez volt a téma, meg persze Jérome-t osztották, totál otthon éreztem magam:D La Chatte kuncsorgott, meg tettünk félre a crepeből a hörcsögnek:D

A vacsora rizses currys hús volt, Anikó sütött nekem vega crepe-t: tojással, sajttal, creme fraichel, meg paradicsommal, aztán volt még desszertnek joghurt meg sajt meg cukros crepe, szóval jól megtömtek. D

Szerencsére kijavítanak, így fogok fejlődni is és nem bunkón, hanem segítőkészen teszik, kicsit mint a strasbourgi Camille-ék:)

Nem kicsit jó érzés most egy családnál lenni, főleg mert talán karácsony óta nem volt együtt a sajátom, csak a hideg frusztrál, 2 pulcsiban mászkálok, mert nem mindenhol van fűtés, a filmet takaróban néztem és szabadidőben fogok aludni, mint a régi szép győrújbaráti gyerektáboros meg Művészetek Völgyés szépidőkben. Az első nagy beruházásom pedig azt hiszem egy pléd lesz miután kipakoltam….

Folyt köv, talán hétfőn!:)