meghiúsult költözés

Nos, mivel már többen érdeklődtek facebookon, úgy gondoltam leírom ezt a tegnapi rémálmot.

Reggel 8 fele felkelünk, felöltözünk, kajálunk, még leellenőriztük a koli címét, meg lefényképezkedtem a macskával. 10 fele elindulunk, alaposan eltévedtünk itt Fontaine Michelonnál, aztán nem működött a lift, a lépcsőn kellett felmenni a csomagokkal, aztán jött az RER és mi kimentünk a kolihoz.

Nagy nehezen megtaláltuk, mire a nénik közölték, 13 óra után nyitnak, ez fél 1 addig bementünk a legközelebbi Boulangeriebe vettünk pain au chocolat meg quiche-t aztán 13ra visszamentünk.

A néni 3 példányban aláíratta velem a szerződést, enélkül, hogy hagyta volna elolvasni, majd elzavart a postára, hogy adjak fel 45 eurót lakás biztosításra. A postán viszaküldtek, mert nem tudtam se a koli címét, se a biztosítóét, azt a 3 néniből 1 sem.  Jó oké, fizetek, 2000 eurótr kértek. Negyedórát vártam a directeurre aki nagy nehezen megengedte a mostani 1100-t, meg a havi 411-t a BGF ad összesen 375-t, ez már alapból betett. OK, nem tudok jobbat, fizetek,  3x utasította el a deviza kártyám. A forinton van pénz lekötve, de nincs wifi, hogy a netbankhoz hozzáférjek, a nénik olyanról se tudtak.

Fél órát vártunk, mert itt Párizsban a wifi is kódos és csak akkor kapsz, ha helyi vagy, Jéromenak, Anikó pasijának van, de otthon, így megvártuk amíg hazaér.

Közben 1 német és egy spanyol srác megszánt, feloldottam a lekötést, de a tranzakció elutasítva, a nénik ott röhögtek, én meg kb majdnem sírtam, majd közölték pénz nélkül nem adhatják ki a kulcsot, jöjjek vissza holnap.

Iszonyat mérgesen és csalódódottan 4 táskával indultunk vissza, még szerenncse, hogy Jérome szülei nem dobtak ki. Valami vacsorát is kaptunk meg a cica is idejött.

10 körül lefeküdtünk, aztán ma mentünk a Rue Moufftard-ra, mert Anikónak meg a francia bankkártyájával szarakodtak, persze 3 automatát próbáltunk és az se működik.

Kezdem rohadtul utálni ezt az orzságot, hogy itt se működik semmi és folyton esik az eső, kb alig van nap. Kb. otthonhoz képest a kaja nem kicsit job, igaz az árát is megkérik de a péksütik 1-3 euró fele mozognak és messze überelik a mi gyorsfagyasztott vacak Fornetti szintünket. A Luxembourg kertben is voltunk kicsit, lőttünk pár fotót és arra a pár órára végre nem gondoltam a tegnapi szarra, hanem élveztem a várost, de ahogy közeleg a holnap reggel, sírok és görcsben a gyomrom

Ma derült ki, hogy múlt 7en voltak órák már, úgyhogy egy jo kis lebaszással kezdem az itteni sulit is.

Persze így se a tegnapi Erasmus meetingen nem tudtam részt venni, se francia bankkártyát nem tudok csináltatni, mert ahhoz lakcím kell és a CAF-ot (kb laktám) arra utalják.

Szóval minden elképzelésem alulmúlta ez a város, a sulitól is be vagyok parázva, bulizni abszolút nincs kedvem, max Anikóval inni…

Ez a „szerezd meg hát mind” mentalitás nem az én stílusom, a tegnapi srácok se nagyon járnak el, mivel a német srác inkább edz helyette.

Ehhez a fekák fogdozza e seggem típusú helyekhez semmi kedvem, meg a „La Hongrie c’est l’UE?” típusú kérdésekhez sem.

Igazából egy gyülekezetet kéne találnom, ahol nem az a fontos hány centi a cipőd sarka és hány numerád van, hanem normálisan lehet dumálni illetve a Dórit is ilyen helyen befogadták a franciák meg a belgák.

A többiek kb szarnak rád, senki se tudja, hol van Magyarország és azt hiszik oroszul beszélünk.

IGEN, sztereotípíás meg pesszimista vagyok, de sajnos a tegnapi tortúra nem tett túl jót az országimázsnak, Anikó próbál nyugtatni, hogy ne a hülye adminisztrátorok alapján ítéljem meg a franciákat. Majd meglátjuk. Anikó 1-2 héten belül hazarepül, így totál magamra leszek hagyva a koliban, a folyamatos bulikkal, Pécs után para, hogy fogok tanulni meg szakdogázni.

Jó lenne VÉGRE kipakolni, kifesteni a körmöm (bár lehet pár nap még, mert tegnap megint lerágtam), szoknyát venni, bevásárolni és mondjuk bemenni az órákra, amiket nem tudom mikor vannak, mert olyan összevissza minden.

Igazából gondoltam, hogy nem várnak tárt karokkal, de még rosszabb volt a vártnál és totál egyedül leszek, ha Anikó elmegy, senkit nem ismerek és nagyon parázom, hogy a suli is ilyen Külker szint, pedig kezd elkapni a város művész oldala, az 5ik kerület csudijó és igazából RER-el 20 perc a központ, ami abszolút nem gáz, de ezekre a bulikra nagyon nem vágyok most, igazából egyedül lét vagy 1-2 normális ember, sétálás az esőben, fényképek, futás a parkban ilyesmi. Nem vágyok idegenekre, beszólásokra, semmire.

Csak egy-két barátra, akivel le lehet ülni kávézni vagy borozni az Eiffel toronynál, megnézni a Montmarte-s vintage turikat meg a Bastille-s piacot, olyan aki ismeri Kurt Cobaint, Chagallt és nem a rap meg a Guetta bűvöletében él. Sokat akarok? Merde.