~
csak egy lyuk vagyok a tű fokán
alig fér át rajtam életfonál.
könnyed,lágy pókhálóselyem
mint levélen a halvány erezet.
függönyvékony jéghártya
ki a novemberi tócsát bevonja.
én vagyok a só a könnycseppben
a marón vakító fehér hideg
földön heverő szúrós fagyú szeg
lépj csak rám, és talpad vérez
nem akarom. mégis csak sértek.
véred melegsége körbeölel
-de mégsem éltet.
No comments:
Post a Comment