izolda

Ólomszürke, fojtogató felhőködben
Suhanó, acélkarcsú gép repül az égen.
Nitrogénfagyba zárt szabadság
Övekkel leszíjazott odaadás.

Süllyed. Egyre nő. Közeleg. Látom
Lentről a jégcseppek karcolta sárból.
Betonkemény csattanás
Vasízű kerékcsikorgás
A halál mosolyogva táncol.
Neki fuvoláznak a lángok.

Az óriási fémsima gyomor
Emberhúst okád ki magából.
Te kilépsz. Szemed éteri ragyogása
Megmentett. Ruhád véres csak.

Odalépek hozzád. Hajam lágyan omló
Csilingelő, napfény illatú, ragyogó.
Titkom a vizek. A füvek nekem segítenek.
Jössz velem. A mértani test házak elrejtenek.

Körülölel a búgó, civilizált város.
Megnyugtat a zsenge lepkevánkos.
Kandalló meleg fénye cirógat,
Puha bársonyölelés simogat.

Finom tűt húzok végig bőrödön
Meztelen idegű húsodon,
Bíborszerelmű fájdalom,
Ugrál hófehér csontunkon.

A törvény tükörsima, hűvös, fényes.
El kell hagynod. Vissza kell térned.
Villan a lámpa. Felszáll a géped. Engem
Széttép a farkasfogú, levéletlen rengeteg.