nárciszok

Tegnap kivételesen nem szívott le annyira az egyetem, mint szokott, majdnem megvettem a 6 és fél centis tűsarkút is a Stradivariusban, aztán hazamentem és 1-másfél órát beszéltem Madridban élő barátnőmmel. Kinga most már nem a magyarokat, hanem a spanyolokat utálja, és a nagy negatív energia hullám engem is magával ragadott. Ebben a szürkés esős időben amúgy is alacsonyabban van az energiaszintem, hab a tortán, hogy a Facebook segítségével megtudtam, hogy Péter az este az exével vacsorázott... (bár valószínű üzleti ügyekben)
Tizenegy tájt óriási káosszal körülöttem és fásultsággal belül aludtam el.


Reggel ismét esőre ébredtem, de csakazértis szoknyában mentem dolgozni,a volt lakótársam szórakoztatott a Szentlélek térig, onnantól egyedül maradtam, az MP 4em is lemerült. A reggeli kávé ellenére is kábultan néztem magam elé a HÉV ablakon, amikor a Szépvölgyi útnál megláttam egy idősebb bácsi 2 közepesen nagy, világító élénksárga nárcisz csokort árulva. Az egyik szirnait már meg is tépázta a szakadó eső, de így is tündököltek a szürkeség közepén.  Kishíján lerohantam, hogy megvegyem egyikük ( a tábla szerint 200 volt darabja), mert annyira megtetszett a bácsi eltökéltsége. Szakadó esőben is képes kinnt állni két csokor virággal.
Egész nap a sárga virágok képe éltetett. Akkor is ragyognak, ha minden szürke. Ahogy a Nap sem világít senkinek, mégis világít mindenkinek. Édesapám mondta, egyik depressziómkor, hogy az apró dolgokban kell meglelni  a szépséget, mert nagy dolgok ritkán történnek velünk.


Épp ezt a mondást véltem felfedezni, abban a képeslapban amit Grazban a Modern Művészetek Múzeumában vettem, hasonló szakadó eső és kb. 10 fokos hideg időben. (Ha a fényviszonyok megengedik, lefotózom és felteszem.)


Vagy a Sarkcsillag, ami minden este szembenéz velem, mielőtt leengedem a redőnyt.


Vagy egy mintás esernyő, egy vagány gumicsizma esetleg egy mosoly, ami Pesten sajnos elég ritka. Mint a virágárus az esőben. DE igen, mégis vannak ilyen pillanatok, illatok, érzetek, színek, egy csók, ami segít kibírni a beázós cipőt, a kabáton átfújó fagyos szelet és a nadrág aljára is helyenként rátapadó sarat.


MERT AZ ÉLET AKKOR IS SZÉP!!!

Iseut modern

Iseut modern


In the leaden strangler cloud-haze
Flies a racing, steely slim aeroplane.
Freedom locked into frozen nitrogen
Devotion fastened with safety belts.


It is sinking. Approaching. Quite close.
I see it from splash scratched by icespots.
Concrete-hard dash
Iron-tasted crank
Death is dancing with a smile on his lips.
The flames are playing on the flute for him.


The enormous metalsleek stomach
Is vomiting human-flesh out.
You step out. You eyes’ ethereal glow
Has saved you. Blood is just on your clothes.


I walk up to you. My hair is silken flowing
Tinkling, sunshine perfumed, laughing.
My secret is waters. Herbs are my support.
You join me. Geometric houses are harbour.


Encompassed by the roaring civilizated town
Solaced by the mellow, tender butterflypillow.
Cosseted by cordial lustre of fireplace
Caressed by soft velvet-embrace.
I’m haling douce needle on your skin
On your flesh, neural, naked
Vermilion-loved dolour is jumping
On our freezing bones blanches.


The law is mirrorplain. Cold. Sheeny.
You have to return back and leave me.
The lamp glints. Your plane takes off.
I’m torn by sharp teethed, leafless woods.

izolda

Ólomszürke, fojtogató felhőködben
Suhanó, acélkarcsú gép repül az égen.
Nitrogénfagyba zárt szabadság
Övekkel leszíjazott odaadás.

Süllyed. Egyre nő. Közeleg. Látom
Lentről a jégcseppek karcolta sárból.
Betonkemény csattanás
Vasízű kerékcsikorgás
A halál mosolyogva táncol.
Neki fuvoláznak a lángok.

Az óriási fémsima gyomor
Emberhúst okád ki magából.
Te kilépsz. Szemed éteri ragyogása
Megmentett. Ruhád véres csak.

Odalépek hozzád. Hajam lágyan omló
Csilingelő, napfény illatú, ragyogó.
Titkom a vizek. A füvek nekem segítenek.
Jössz velem. A mértani test házak elrejtenek.

Körülölel a búgó, civilizált város.
Megnyugtat a zsenge lepkevánkos.
Kandalló meleg fénye cirógat,
Puha bársonyölelés simogat.

Finom tűt húzok végig bőrödön
Meztelen idegű húsodon,
Bíborszerelmű fájdalom,
Ugrál hófehér csontunkon.

A törvény tükörsima, hűvös, fényes.
El kell hagynod. Vissza kell térned.
Villan a lámpa. Felszáll a géped. Engem
Széttép a farkasfogú, levéletlen rengeteg.